A szeretet gyertyája

Advent negyedik vasárnapján, a karácsonyi ünnep kapuján, mintha csak egy égi hang szólna hozzánk: „Lépjetek be és lássátok!” Advent negyedik vasárnapján meggyújtottuk mind a négy gyertyát. Már teljes fényben áll az adventi koszorú. Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat, egy érzést, melyben: a hit, remény, öröm, szeretet teljessége válik eggyé.

Mit várunk a karácsonytól?

A mai vasárnapon is, néhány nappal Karácsony ünnepe előtt, tisztázzuk szívünk szándékát! A kapkodás, sürgés-forgás nagy ott van körülöttünk az „”.

Nyugalmat, pihenést a decemberi rohanás és az egész évi munka után?
Kellemes érzéseket, amelyeket talán boldogságnak érzünk?
Vagy talán a gyermekkori élmények feléledését várjuk?
Esetleg megelégszünk néhány ajándékkal, amit családtagjainktól kapunk?
Mit várunk a karácsonytól?
Kivel szeretnénk találkozni?

Végre van egy kis idő magunkkal és a családjainkkal is foglalkozni. Karácsony megadja az életünkben, hogy a legkisebb és legfontosabb közösségünk, menedékünk, a család felé forduljuk, mert a legnagyobb érték társas életünkben a család. Életünk értelme leginkább közösségben, a családban válik teljessé, akkor, ha abban a megbecsülés, tisztelet és a kölcsönös szeretet uralkodik.

Tapasztalhatjuk, hogy a mai kor embere alig hall meg valamit. Talán nem akarunk már újabb és újabb nehézségekről, bajokról hallani, vagy megromlott a hallásunk a körülöttünk szüntelenül harsogó zajtól. Hallatlan világban élünk, amelyben jobb nem is hallani sok mindent, pedig mi magunk másra sem vágyunk, mint, hogy bennünket meghallgasson szeretettel valaki, akiben bízhatunk.

A koszorún a gyertyák nem égtek el, nem olvasztott el egyszerre mindent, fokozatosan fogja világát kioltani értünk. Hétről hétre erősebb volt a fénye, hisz először egy, majd végül már négy gyertya ég a koszorún. Töltse be szívünket a gyertyák ragyogó fénye és üzenete.

forrás: siposgazda

-Most, hogy közeledik a karácsony, az egyik legszebb, legszentebb ünnepünk szerte a világon, érdemes volna mindenkinek, mindnyájunknak elgondolkodnunk mit is jelent a szeretet ünnepe. Az ajándékozás, mint a szeretet megnyilvánulása, nem az ajándékok nagyságának és értékének függvénye.

-Ezen a földön nem élnek tökéletes emberek, csak gyarló emberek, és mindenkit úgy kell elfogadni, ahogy van. Az embereket csak akkor lehet megérteni, ha beleéljük magunkat az ő helyzetébe, akkor látjuk meg a másik ember jóságát, szépségét, okosságát. Minden ember szeretni való. A tárgyakat meglehet vásárolni drágán, - olcsón. A szíveket szeretettel, jósággal még olcsóbban.

-Most a karácsony közeledtével ne csak házainkat, portáinkat takarítsuk ki, díszítsük fel. A szívünket, lelkünket is öltöztessük ünneplőbe, aggassunk rá szeretet-koszorúkat, fény-virágokat…

..A szeretet legyen csillogó-fehér, tiszta. Nem szabad bemocskolni fekete ármánykodással. A szeretetet nem lehet zsarolássokkal kikövetelni, a szeretetet ki kell érdemelni, harcolni kell azért hogy szeressenek. A szeretet erő, bizalom, - vágy, kulcs a szívekhez, - jutalom.-

Tegyük tisztába a szívünket, lelkiismeretünket, hogy karácsony estéjén makulátlanul tisztán álljunk fenyőfánk köré, fölemelt fejjel, szeretettel tele.

"Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint másokon.  
Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy." 
(Antoine de Saint-Exupery)

________________________________________________

Ezen a héten a Bölcsesség az adventi hét erénye.
(forrás: http://www.angyalszigetazujfoldert.hu)
Miközben a lényed középpontjára fókuszálsz, úgy fényesedik fel a belsőd tere. Ennek érdekében, ha megteheted légy sokat csendben, elmélkedj és meditálj. Ha a világban kell lenned, akkor is légy „bent” és onnan figyelj kifelé. Ezáltal lelassulsz és éberebbé válsz, ami most az utolsó adventi héten nagy szolgálatot tehet. Az ellenerők minden erejükkel azon fáradoznak majd, hogy az ember ne tudja kihasználni a megnövekedett szellemi lehetőségeket. 

Advent negyedik hete – a Beavatás
A beavatást csak akkor kaphatod meg, ha a szellemi világokba való belépéskor kiiszod a Felejtés poharában lévő esszenciát, és annak hatásaként elfelejted a földi/emberi logikát, hogy az ne torzítsa a szellemvilágban megszerzett bölcsességet. Majd mielőtt visszatérsz az emberi létezésbe, a hétköznapjaid világába kiiszod az Emlékezés poharában lévő esszenciát, hogy hatásaként emlékezhess majd emberként az égben kapott bölcsességekre. Advent negyedik hetében tehát a legfontosabb a szellemi bölcsesség megszerzése és megtartása. Ez lehetőséged ad, hogy a Bölcsességed utat találjon majd a világ felé.

Kísértés: Tudatlanság
Nagy veszélyeket rejt az is, hogy az ellenerők úgy akarják beengedni az embert a szellemi világba, hogy nincs tisztába önmagával és a szellemi törvényekkel. Ha az ember felkészületlenül lép be a szellemi világba, akkor egyik tévedésből a másikba eshet. Elérkezve a szellemi világ KÜSZÖBÉHEZ az emberrel a küszöb őrei itatják ki szellemvilágba való belépésnél a "felejtés poharát", és visszajövetelnél pedig az "emlékezés poharát". Az advent négy hetének próbái többek között erre készítenek fel minket. Hiszen nagyon fontos, hogy a szellemi világokkal való kapcsolódást kellő gondolati és érzelmi tisztasággal tegyük. Ha sikeresen átmentünk az első három hét próbáján, akkor a negyedik héten megnyílik számunkra a lehetőség, hogy kapcsolatba kerüljünk a magasabb világokkal. Ez a kapcsolat segíti a karácsony szent ünnepének igazi szellemi megélését.

Advent negyedik hete – a Kánai menyegző
Ha legyőztük a négy kísértést, akkor beléphetünk a magasabb megismerés templomába. Itt esküt kell tenni, hogy a megszerzett szellemi tudást az emberiség szolgálatába állítjuk. Az evangéliumok alapján, Jézus pusztában való megkísértés után a kánai menyegző következik Galileában, ahol a Víz édes Borrá változik. Ha elengedjük a földi logikát és alárendeljük az Egó akaratát, akkor a Lelkünk közelebb kerül hozzánk. Ő az, akinek a segítségével beléphetünk a magasabb világokba és megkaphatunk olyan igazságokat, amelyek szabaddá tesznek minket. 
Advent négy hetének tudatos és helyes átélése vezet el oda, hogy megszülessen bennünk karácsonykor a magasabb ÉN, a fénylő Szellemi Nap: KRISZTUS!

Mértékletesnek kell lenni
A negyedik erény a mértékletesség, aminek a száma a 14-es. 
A mértékletesség valójában arról szól, hogy képessé kell válni folyton fejlődni, megújulni, azáltal, hogy a végletek helyett megtaláld a feladataidban a mindenkori arany középutat, vagyis azt a helyes arányt, aminek segítségével kiegyensúlyozottan élheted az életed. 
Meg kell tanulnia egyik lépcsőfokról a másikra lépni, ami mindig fejlődést hoz az életedben. 

Erről szól Advent utolsó hete. 

A negyedik gyertyát egymásért gyújtsuk. 
Érted és értem. Igazán megérdemeljük azt, hogy főt hajtsunk egymás előtt, hiszen a jézusi szeretet erre figyelmeztet mindannyiunkat.
Arra, hogy legyen szent minden ember számára a mindenség ajándéka: az emberélet.
Lobbanjon egymásért, s lobogjon a negyedik gyertya az Istengyermek-próféta megszületésének pillanatáig.
Érted, ki több voltál egy szerelemnél, aki hűséggel vigyáztál, aki ha kellett, hát könnyet ejtettél értem.
Érted, aki miattam, s nem ellenem haragszol.
Érted, aki felneveltél, óvtál és szeretettel adtad kezembe az emberi életet.
Érted, aki a barátom vagy és felsegítesz a porból, mielőtt porrá válnék.
Érted, aki megtisztelsz bólintásoddal s figyelmeddel, ha illendően szólok hozzád a körülöttünk zajló történésekről.
Érted, akivel együtt játszottam a szerepet életem színpadán.

Andersen egyik meséje a viaszgyertyáról és a faggyúgyertyáról szól. 

A kastély konyhájában a hófehér viaszgyertya azzal dicsekedett a sárga, szúrós szagú faggyúgyertyának, hogy ő a mai éjszakán a bálteremben fogja szétsugározni a fényét színezüst gyertyatartókról. Vidám, táncoló emberek alakját fogja megvilágítani sok-sok társával együtt. 

A faggyúgyertya nem reménykedhetett ilyesmiben, őt legföljebb a konyhában fogják meggyújtani, hogy sápadt fényénél az ételeket rakosgassák a tálcákra. 

Betévedt a konyhába a kastély úrnőjének kislánya. Sugárzó arccal ismételgette, hogy milyen nagyszerű is lesz a mai este: életében először vesz részt bálban, a gyönyörű piros szalagos ruháját fogja viselni, s mindenkinek tetszeni fog. A kislány rendkívül boldognak tűnt, s a kis faggyúgyertya nagyon örült, hogy ilyet láthat, mielőtt utolsót lobbanna. „Soha nem fogom elfelejteni ezt a kislányt” – gondolta. „Életemben nem láttam ekkora boldogságot.” 

Néhány perc múlva a faggyúgyertya egy füles kosárba került, egy nagy rakás krumpli tetejére. „Vidd el ezt a gyertyát is annak a szegény asszonynak a krumplival együtt!” – hallotta a szakácsnő hangját. „Sokáig szokott dolgozni, szüksége lesz rá!” 

Kis idő, és a faggyúgyertya egy szegény viskó egyetlen szobájában találta magát. Még csak egy ócska réz tartó sem jutott neki, egyszerűen egy szögre szúrták. Azonban nagy meglepetésére itt is látott egy kislányt, akinek az arca még nagyobb boldogságot tükrözött, mint az előbbi úri kislányé. „Ma este nem fogunk éhesen lefeküdni! Forró sült krumplit eszünk, s szépeket fogunk álmodni!” – áradozott a kislány a testvérkéinek. Amikor pedig vacsorához ültek, a kislány még ragyogóbb arccal, szemében örömkönnyekkel köszönte meg Istennek, hogy ma este nem kell éhezniük, és ilyen lakomában lehet részük, mint a sült krumpli. A faggyúgyertya nem bánta már, hogy ebbe a szegényes viskóba került. Örömmel lobogtatta kicsi lángját, mert soha sehol nem látott korábban ekkora boldogságot.

Advent 3. vasárnapja az öröm vasárnapja. 

Vajon amikor annyiszor hiányoljuk az életünkből az igazi, tartós örömöt, akkor mivel magyarázzuk ezt a hiányt? Valóban nem lenne okunk az örömre? Vagy inkább nem vesszük észre az alkalmakat, a lehetőségeket, amelyek örömet okozhatnának? 

Bizony érdemes átgondolnunk az igényeinket! Nem arról van-e szó, hogy a piaci társadalom által mesterségesen feltámasztott, hamis igények túlzottan ránk telepszenek, s eltakarják a szemünk elől a való élet apróbb-nagyobb örömeit? 

A mai evangéliumban Keresztelő János ezt mondja hallgatóinak: „Ne követeljetek többet, mint amennyi meg van szabva! … Elégedjetek meg …!” Aki kevesebbel megelégszik, többször örül. 

Aki nem enged a fogyasztói mentalitás gőzhengerének, nem akar görcsösen mindig valami újat, valami nagyobbat, valami mást az eddigiekhez képest – az észre fogja venni, hogy ami igazán fontos, ami igazán boldoggá tehetné, az elérhető közelségben van, csak neki figyelnie kellene rá, élnie kellene vele! 

Mekkora kísértés – hamis álom! – az örömöt anyagi dolgok halmozásától és élvezetétől várni. Az ember nem úgy lett megteremtve, hogy ilyesmi tartósan örömmel töltse el. Az igazi örömöt a 2 személyes szeretetben találja meg, amelyre Isten meghívta és képessé tette. Erre pedig azok is képesek, akiknek kevesebbjük van, akikkel kevésbé érdekes és fordulatos dolgok történnek, akik nem futnak be akkora karriert – vagyis a szegények, az egyszerűek, alázatosak. Sőt, sokszor ők még több örömet élnek meg, mint a látszólag gazdagok, hatalmasok. Könnyebben megosztják ugyanis másokkal azt, amijük van, jobban odafigyelnek a lelki, személyes értékekre, mint azok, akik úgy gondolják, hogy „mindennek ára van, minden megvehető pénzen”. 

Jézus, amikor eljött a világra, nem a gazdagság, a csillogás, a siker útját választotta. Az egyszerűekkel, szegényekkel, kicsinyekkel azonosult. Felujjongott a Szentlélekben, amikor megköszönte az Atyának, hogy „elrejtette az Isten Országának titkát a bölcsek és okosak elől, és feltárta a kicsinyeknek, egyszerűeknek.” Jézus azt az örömet hozta el nekünk, ami nem anyagi javak függvénye: a szeretet örömét, amely ugyan úgy – ha nem fényesebben – ragyog a viaszgyertyák és a faggyúgyertyák fényénél is

_____________________
forrás: halasplebania.hu

Advent harmadik vasárnapján egy fehér ragyogó angyal jön le a földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése. A három gyertya minden irányból képes körül venni a sötétséget és kiáltani felénk és minden ember felé, hogy le fogunk győzni mindent ami fekete, mindent, ami rossz, mindent, ami akadályozza a látásunkat, mindent, ami nem fény. Mert úgy szeretnénk már örökké világosan látni, örökké világosan gondolkodni, örökké világosan cselekedni!

Advent harmadik hete - Bátorság

(forrás: angyalszigetazujfoldert.hu)
Ezen a héten az ellenerők az asztrális testre hatnak és elsősorban félelmet és aggodalmat akarnak ébreszteni bennünk. Az ember úgy érezheti, hogy elveszíti lelki egyensúlyát. Mintha a lélek három ereje az AKARAT, ÉRZÉS, GONDOLAT vadállatokká akarna változni, akik azzal fenyegetik a tulajdonost, hogy rárohannak és elnyelik.

Akarat - Vad bika
Az akarati energia egy vörös minőség. A vörös szín segít létrehozni, kézzelfoghatóvá, láthatóvá tenni a vágyainkat, ötleteinket és az elképzeléseinket. Minél intenzívebben vágyunk valamire, annál inkább akarjuk azt. Türelmetlenségre és túlzott beleavatkozásra vagyunk ilyenkor hajlamosak. Félünk, hogy nem valósul meg a hőn áhított cél, pedig már azt érezzük, hogy csak egy karnyújtásnyira van. A kísértő világi hatalmat és világi dicsőséget ígér nekünk, de ehhez imádnunk kell a kísértőt. Sok ember eladja a lelkét az ellenerőknek, hogy cserébe világi hatalmat és dicsőséget kapjon. Ráadásul azonnal!  A mai korban nagyon nehéz "a világban élni, de nem a világból" alapelvet megvalósítani. Ezen a héten az akaratunk vad, dühöngő türelmetlen bikává változhat, aki gondolkodás nélkül szalad a vörös lepel után. Olyan erőteljes küzdelem ez, hogy magával ránthatja az érzéseinket és a gondolatainkat is.

Érzés - üvöltő oroszlán
A vad bika mellé társulhat az üvöltő oroszlán, aki meg akarja félemlíteni a világot, hogy márpedig az adja meg neki azt, amire vágyik. MOST! és nem máskor. Azonnal követeli ezt. Az üvöltése mögött meghúzódó bizonytalanság és félelem a (ön)BIZALOM hiányból fakad. Nem bízik abban, hogy ha elengedi a gyeplőt, akkor is megadja az élet azt, amire szüksége van. „Legjobb védekezés a támadás” szokták mondani. Van igazi ereje és hatalma, de a türelmetlenség és bizalmatlanság miatt nem képes megfelelően használni. Üvölt, megfélemlít, hogy ezzel elérje az, hogy a világ megijedjen és félelemből odadobja azt, amit kér. Ez a minőség két irányból hathat ránk. Egyrészt az ellenerők a körülményeinken, kapcsolódásainkon keresztül befolyásolhatnak minket arra, hogy üvöltsünk, hisztizzünk, követeljük azt, ami nekünk jár. Másrészt felerősítheti a bennünk lévő félelmeinket és bár az elején megpróbáljuk ezt majd uralni, de lehet hogy a vége itt is a kétségbeesett üvöltés lesz.

Gondolat - Ragadozó sas
A vad bika és az üvöltő oroszlán pároshoz csatlakozó ragadozó sas szétzilálhatja a gondolati stabilitásunkat. A túlzott akarással és az üvöltéssel már kényszeresen csak a kívánt célt látjuk, illetve pánikolva túl akarjuk a helyzeteinket élni. Szinte fanatikusan csak ezen tudunk agyalni. Belép az aggodalom, „mi lesz ha?” gondolatok, és a sok félelem elérheti azt, hogy mentálisan összezavarodunk. Kapkodunk, idegeskedünk érezzük az idő múlásának bénító erejét, de mégsem tudunk lenyugodni és dönteni, majd cselekedni. Ezért nagyon fontos, hogy a lélek három minőségét meg tudjuk szelídíteni!  Az embernek bátorságra van szüksége, hogy szembe szálljon ezekkel a kaotikus erőkkel. A bátorság lényege, hogy semmilyen helyzetben ne veszítsük el önmagunkat.

Hogyan szelídítsük meg az erőállatainkat?
Mindhárom állat szelíddé válik, ha elfogadod, azt, ha még nincs a kezedben, életedben a hőn áhított „bármi vagy bárki”. Elengeded a „most azonnal” érzést és elengeded azokat a blokkokat, melyekkel a bőséget, az ajándékokat távol tarthatod magadtól. Bocsáss meg magadnak. Csak úgy! Csak úgy szeretetből. Hiszen biztos, hogy követtél el hibát a múltban, de ezért már nem szükséges, hogy bántsd magad. Erősítsd a szeretetet magad felé, légy kedves és figyelmes magaddal. Bízz az ÉLET gondviselő erejében és hagyd, hogy a megfelelő időben a megfelelő helyen a rendelkezésedre bocsájthassa azt, amire valójában szükséged van. Bízz az ISTENI IDŐZÍTÉSBEN. Ezekkel a lépésekkel észreveszed majd, hogy megnyugszol és visszatér az erőd, melyet az előzőekben a túlzott akarással, félelmekkel és gondolatokkal elveszítettél. Ez az erő azonban már szelíd lesz. A szelíd erőnek tekintélyt parancsoló hatalma van.  S tudod, hogy miért?
Mert ez a szelíd erő nem más, mint a SZERETET.
Ez a hét tehát a BÁTORSÁGról szól.

Legyünk éberek abban a tekintetben, hogy észre vegyük a három lelki erőnk szélsőséges kibillenését és elszántak abban, hogy a három lelkierőnket újra egyensúlyba tudjuk hozni. 

Advent harmadik hete - Levegőpróba
Találjuk meg a legnehezebb helyzetben is a helyes megoldást. Hallgassunk a szellemünk hangjára és ne hagyjuk, hogy az ellenerők által megkísértett egónk vegye át a hatalmat az életünk felett. Nagyon fontos az éberség és a minden helyzetben tanúsított lélekjelenlét. Ha ez sikerül, akkor képesek leszünk habozás nélkül dönteni. Határolódjunk el a külső befolyásoktól, és akkor a szeretet szelíd erejével le tudunk majd küzdeni a felmerülő akadályokat.

Mottó: 
"Ami visszatart attól, hogy a szellemre hallgass, azt a szeretet erejével bátran le tudod győzni!"

Erősnek kell lenni​ 
A harmadik erény a belső erő, aminek a száma a 11-es. 
Van az életedben egy vállalt küldetés, egy olyan feladat, ami egész élet során elkísér.
A belső erő arról szól, hogy mennyire vagy hajlandó alávetni az életed ennek a vállalt küldetésnek. 
Ez sokszor úgy tűnik lemondással jár, de ez koránt sincs így, hiszen elfogadni a feladatunkat és ezáltal úrrá lenni minden más vágyon, ami letérít erről az útról a legnagyobb erő és boldogság forrása. 

Erről szól Advent harmadik hete. 

A harmadik gyertyaláng legyen a hősöké.
Gyújtsuk az igazakért, azokért, akik mindig szenvedtek és szenvedni fognak, mert volt, van és lesz bennük annyi erő, hogy szembe szálljanak zsarnokokkal, kufárokkal, emberárulókkal. Ők tudták, tudják s tudni fogják, hogy az emberiség megmaradásának záloga a béke.

Azokért, akik ártatlanul elestek, azokért, akik meghaltak harcvonalakban, égen és földön, tengeren és tenger alatt. A pionírokért, akik hegycsúcsokat, őserdőket, sivatagokat jártak és járnak be az ember boldogulása érdekében. Azokért, akik a Makro- és a Mikrokozmosz titkait kutatva szolgálták, szolgálják, s szolgálni fogják az emberi élet értelmét. Azokért, akiket máglyára vittek, mert igazat szóltak a világ emberléptékben megismerhető titkairól. A hősökért, akik a holdra érkezve és szállva rácsodálkoztak a Föld nevű kék bolygóra, s hűséggel visszatértek hozzá. Akik életüket kockáztatva kutatták a csodát, amit mi emberek nemes egyszerűséggel így hívunk: Élet.

Az orvosért, aki kezét, hűségét adta, amikor reánk tört a fájdalom, a keserűség, és úgy hittük, hogy vége, nincs tovább. Aki újra életet adott az életnek, s az elmúlás tragédiáját értve és megértve megkönnyezte a megváltoztathatatlant.
A lelkészért, aki elesettségünkben is velünk volt, hitet adott, vigaszt és szeretetet, ha nagyon fájt már az emberi élet. A bátrakért, akik barikádokon estek el az ember boldogulása érdekében folytatott küzdelem során.

forrás: http://bekesziget.hupont.hu/62/advent#ixzz4RprFvch5

A falevelek épp, hogy lehulltak, a város fényei már vibrálva adják hírül, hogy bizony, nemsokára itt a karácsony. Bizonyos fényeket, kellemes illatokat gyerekkorunk óta a karácsonyi készülődéssel kötünk össze. Sokunkban jelen van már az a pozitív várakozás és fokozódó izgalom, amellyel a karácsonyra készülünk. Hozzászoktunk ahhoz, hogy ebben az időszakban mintha többen utaznának a villamoson, nagyobb a sor a pénztárnál, emberek tömegei járnak-kelnek az utcákon. Sokak előtt egy adott cél lebeg: megfelelő ajándékokat kell beszereznie az ünnepekre. Nincs még egy olyan ünnep a nyugati kultúrában, amellyel kapcsolatban ekkora reklám-zuhatag zúdulna az emberekre, mint a szeretet ünnepe és az azt megelőző négy hét, az advent. A latin kifejezés, Adventus Domini – az Úr eljövetele sokak számára ismerősen cseng: elsősorban azok számára, akiknek advent és a karácsony ünneplése nemcsak hagyomány, hanem lelki, hitbéli tartalommal is bír. A tévécsatornák, az internet, az újságok, az utcai fények által felénk érkező impulzusok mind-mind azt szuggerálják, hogy készülnünk kell valamire és ezt egyféleképpen tehetjük meg: ha vásárolunk. Látnunk kell tehát, hogy a körülöttünk lévő világ egy adott keretbe próbálja helyezni a gondolkodásunkat, értékítéletünket, szokásainkat – és mindezt sokaknál sikerrel teszi. A várakozás és a szeretet, e két szó, melyről az advent és a karácsony eredetileg szól, feltételez egy olyan emberi erényt, amely mindkét szó alapfeltétele is egyben: ez pedig a türelem és az abból fakadó megértés. Amikor a rohanó, idegeskedő, feszült tömegre nézünk, valahogy nem e két fogalom jut eszünkbe… Sokkal inkább az a stressz, amely a vásárlásból, az ajándékozás „kötelességéből” fakad. Nem látunk türelmet és megértést magunk körül – ezek nem férnek bele a gyakran tolakodó reklámok világába. A karácsonyt megelőző időszak egy kiváló lehetőség a cégeknek, hogy kihasználják az ajándékozás egyébként szép szokását és a bennünk lévő szeretet-űrt. A reklámok ezáltal hozzájárulnak ahhoz, hogy az ünnepből a végén pont a két leglényegesebb fogalom maradjon ki: a pozitív várakozás és a mások iránti önzetlen szeretet. 
Az advent és a karácsony egészen másról szól, mint amit a felénk érkező külső ingerek ezekben a hetekben sugallnak. S ha a bennünk lévő esetleges lelki űrt vásárlással próbáljuk megtölteni, akkor ez semmiképpen nem célravezető megoldás. Ugyanis mindenekelőtt nem valamit, hanem valakit várunk. Vagyis lelkünk problémáira nem a vásárlásban, a tárgyi világban kell keresnünk a választ – annak ellenére, hogy erről szól minden körülöttünk. Ha engedjük, hogy tárgyak illetve a pénz legyen gondolkodásunk középpontjában, egyre inkább kiszolgáltatottá tesszük magunkat és egy olyan nyomásnak akarunk állandóan megfelelni, amely valójában nem tehet bennünket boldoggá.  

Advent és a karácsony eredetileg Jézusról szól, akiben testet ölt a szeretet, türelem és megértés. Advent lehetőséget ad az elcsendesedésre és az áldott várakozásra. Próbáljuk meg időnket jobban beosztani, fordítsunk legalább ilyenkor több időt emberi kapcsolatainkra. Gyakoroljunk türelmet, megértést másokkal szemben – az ünnepek lényegének megértése segít majd abban, hogy ez az időszak különb legyen az átlagos hétköznapoknál.