A szeretet gyertyája
Advent negyedik vasárnapján, a karácsonyi ünnep kapuján, mintha csak egy égi hang szólna hozzánk: „Lépjetek be és lássátok!” Advent negyedik vasárnapján meggyújtottuk mind a négy gyertyát. Már teljes fényben áll az adventi koszorú. Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat, egy érzést, melyben: a hit, remény, öröm, szeretet teljessége válik eggyé.
Mit várunk a karácsonytól?
A mai vasárnapon is, néhány nappal Karácsony ünnepe előtt, tisztázzuk szívünk szándékát! A kapkodás, sürgés-forgás nagy ott van körülöttünk az „”.
Nyugalmat, pihenést a decemberi rohanás és az egész évi munka után?
Kellemes érzéseket, amelyeket talán boldogságnak érzünk?
Vagy talán a gyermekkori élmények feléledését várjuk?
Esetleg megelégszünk néhány ajándékkal, amit családtagjainktól kapunk?
Mit várunk a karácsonytól?
Kivel szeretnénk találkozni?
Végre van egy kis idő magunkkal és a családjainkkal is foglalkozni. Karácsony megadja az életünkben, hogy a legkisebb és legfontosabb közösségünk, menedékünk, a család felé forduljuk, mert a legnagyobb érték társas életünkben a család. Életünk értelme leginkább közösségben, a családban válik teljessé, akkor, ha abban a megbecsülés, tisztelet és a kölcsönös szeretet uralkodik.
Tapasztalhatjuk, hogy a mai kor embere alig hall meg valamit. Talán nem akarunk már újabb és újabb nehézségekről, bajokról hallani, vagy megromlott a hallásunk a körülöttünk szüntelenül harsogó zajtól. Hallatlan világban élünk, amelyben jobb nem is hallani sok mindent, pedig mi magunk másra sem vágyunk, mint, hogy bennünket meghallgasson szeretettel valaki, akiben bízhatunk.
A koszorún a gyertyák nem égtek el, nem olvasztott el egyszerre mindent, fokozatosan fogja világát kioltani értünk. Hétről hétre erősebb volt a fénye, hisz először egy, majd végül már négy gyertya ég a koszorún. Töltse be szívünket a gyertyák ragyogó fénye és üzenete.
forrás: siposgazda
