"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." / (Antoine de Saint-Exupery)

ij_justin's blog


1848

2023. március 14. - ij_justin

A Nemzet ismét néma szabadságharcban van, mert a liberalizmusnak mondott rendszer csak a nevében viseli a szabadság szót.  Maga a liberális demokráciának nevezett rendszer beszippantatta, nem csak a Nemzet függetlenségit, hanem rabbá is tette a népet eladósítva kifosztva azt.

A  politikai pártok a kormányok váltakozásával is azoknak átalakulásával, átnevezésivel a nemzet megtévesztése céljából, ám de ugyan azon egyének vezette országot saját önős célból is adta hozzájárulását, közreműködésit, olyan megtévesztő ravasz ötletek megálmodásával szőtték körül az ország kifosztásának tervét amelyeket díszes csomagolásába burkolva-a sikerül a néppel elfogadtatni, hogy az mind jó neki. Most pedig nincs olyan család amelyik így vagy úgy ne lenne valamiképpen eladósodva egy eladósodott Nemzetben  amelyek már nem is a Magyar Nemzet tulajdona hanem egy vállalt alapúvá formált cég amelyeket kereskedelmi piacra vetettek s azon nyerészkednek.

Most hirtelen felvillan előttem Jézus ruhája amelyeket széttéptek s egymás közt felosztottak a roma katonái Krisztus Jézus keresztre feszítésit követően s miközben Jézus utolsó lehelet gyötrelmeit élte a gyilkosai gúnyolták, ócsárolták, kinevették.

m15.jpg

Magyarország érdekes módon ugyan azon a Krisztusi kereszt útján, útját járta végig a történelmét s keresztre lett feszítve, szét darabolták testét (Trianon), mint Jézus ruháját s egymás közt az elit erői szétosztottak. Jézus megholt a kereszten ahogy Magyarországot és megölték de ahogy Jézus győztesként feltámadt a halálból úgy Magyarországnak és mint nemzetnek, mint szent népnek  fel fog támadni mert ez a rendeltetése.  Ma még nevetség tárgyává tették Nemzetünket de holnap már nem biztos, hogy nevetni fognak rajta hiszen Magyarország mint különleges nép feltámad haltaiból s újra Magyarok Isteninek dicső fénye lészen mert egy Atya soha nem engedi sokáig magára gyermekét. 

Petőfi Sándor

Út a szabadság felé

Út a szabadság felé….kemény lesz, de eljött az ideje:
...
Menjünk vissza az időben egészen 1800 as évekbe.
Az Egyesült államok valóban egy kivételes alapokról induló nemzet volt az alapításától (1776) kezdve, egészen Ulysses Simpson Grant elnök vezetéséig, aki Amerika 18.elnöke volt. Az igazi Amerika 1871 ig tartott,ugyanis addig nem kelett adót sem fizetni a lakosoknak és akor még a kibocsájtott dollárnak is arany fedezete volt! (nem úgy, mint most). Köztudott,hogy Amerika annak idején a világ legdinamikusabban fejlődő országa volt, ahol az emberek emelkedő tendecia mellett élvezték a magas színvonalú életüket.
A háttérhatalom megijedt a haladástól és attól hogy ez a fejlődés megállíthatatlan lesz, majd lassan kicsúszik az irányítás a kezükből. Ezt nem hagyhatták és elindították a belső háborúkat,konfliktusokat szítottak és ketté választották az ameriai nemzetet (csakúgy, mint ahogyan most is teszik). Grant tábornok (Elnök) 1869-1877 ig kormányozta az Egyesült államokat és ebben a ciklusban történt az a válltozás, mely örökre(?) megpecsételte Amerika jövőjét.
usa.jpg
1871 ben a háttérhatalom ügyes politikai manőverezéssel egyidőben Londonban INC vé (részvénytársasággá)  alakult . Itt volt vége a jóvilágnak. Az addig független nemzet,már a tulajdonosoktől függtek és a megválasztott(?) elnököket mindig ők irányították. Igen, jól hallod, a választásokat folyamatosan befolyásolták és ők diktáltak a háttérből. (épp úgy, mint ahogyan most is tették) Az EDDIGI elnökök mind a háttérhatalmat, illetve a tulajdonosokat szolgálták, az aranyfedezet pedig folyamatosan eltűnt. A rengeteg és egyre emelkedő adó, amit a polgárok és vállalkozások befizetnek, annak csak egy töredéke került vissza a gazdasági körforgásba. Amerika egy jól jövedelmező vállalkozássá vált a tulajdonosok részére, a kiváltságos politikusok pedig úgy táncolnak, ahogy a gazdáik fütyülnek. Ami jelenleg is zajlik világviszonylatban, az a modern kori kizsákmányolás példája. Ez a valódi történelem, nézz utána nyugodtan, talán ideje is lenne és nem elhinni minden hazugságot a főcsapású médiának.
Mit láthatsz Te, aki ezeket a sorokat olvasod?...elmondom: amit ők akarnak veled elhitetni. Szerinted kinek a kezében vannak a legfőbb TV csatornák, vagy újságok?...vagy a social media? Egyébként is azt fogják közzé tenni, amiért busásan fizet valaki. Hmm… Ugye most már lassan ébredsz…
donald-trump-also-asked-people-to-avoid-gathering-in-groups-of-more-than-10-people-.jpg
Aztán egyszercsak előbukkant egy igazi hazafi, akit úgy hivnak : Donald J. Trump, aki vissza akarja állítani a nemzetet az eredeti (1776-os) állapotához. Fel akarja számolni a részvénytársaságot és visszaállítani az országot az eredeti alkotmányhoz. Látni és éreztetni akarja az igazi Amerikát, amikor még az emberek életszínvonala volt a legfontosabb, ahol virágzott az élet….az emberek alkotni akartak, mert volt miért, volt látszata. Végre egy ember, aki ördögien okos tervvel vissza akarja állítani a demokráciát, tiszteletben tartva a szabad akarat kinyilvánítását, a szólásszabadságot. Érted már miért ilyen nehéz és miért követtek el ellene több merényletet is!? Igen, jól hallod!....sok merénylet volt ellene, de ez nem lett soha felfedve, mert nem akartak HŐST faragni a személyéből. DE tudod mit, nem is kell, mert a józan gondolkodású emberek már tudják: Ő egy igazi hős, egy hazafi.
És még egy gondolat! Mit gondolsz, miért figyel rá az egész világ?...miért imádkozik érte több millió ember térden állva, vallástól és bőrszíntől függetlenül? Mert MI látjuk azt amiért harcol - helyettünk…és értünk. A munkája, a harca ki fog hatni az egész világra és most van esély arra, hogy visszaálljon a demokrácia, vissza kaphassuk az igazi szabadságunkat, mert ami most átélünk, az diktatúra.
Nézd meg mit csináltak veled!!! ….: felvetették veled a maszkot, bohócot csinálva az egész világból, bezártak, mint valami állatot, majd arra kényszerítenek, hogy oltasd be magad egy olyan kisérleti jellegű kotyvalékkal, amiért SENKI nem vállal felelősséget.
És ha még most se értenéd, akkor nézd meg, hogy mit tapasztalsz a kedvenc social media oldaladon,,,az újságokban,..a kedvenc TV csatornádon! Totális cenzúrát látsz barátom, mert nem akarják hogy láss…tudj,…vagy meghalld a valóságot! Hát használd a józan eszed és a teremtő erődet, mert AZ VAGY! Egy teremtő és ne kételkedj magadba, hanem próbáld ki végre az erődet! Akard végre a jobb életet, küzdj az álmaidért és megkapod,…csak akard és küzdj az igazságért a magad módszerével. Tépd le a “láncot” magadról végre és higyj magadban, mert csak így válltozhat a világ …egy boldogabb jövő felé.
Réti Nagy Róbert

Hogyan beszéljünk a politikáról keresztényként?

Vajon hogyan kell egy kereszténynek részt vennie a politikai vitákban? Ebben a nehéz és fontos témában érkezett vendégírás a 777 virtuális postaládájába: Bakos Marcell nemzetközi kapcsolatokat hallgató egyetemistaként öt szempontot ajánl a figyelmünkbe!

Számos alkalommal voltam tanúja olyan politikáról folytatott beszélgetéseknek keresztények között, amelynek hatására elgondolkodtam: vajon keresztényként érdemes-e máshogy részt vennünk az ilyen eszmecserékben, vagy nincs azzal semmi gond, ha a mi beszélgetéseink is leginkább egy késő esti, egymást támadó Facebook-os komment háborúra emlékeztetnek? Úgy gondolom, hogy a keresztények többsége nem részesül tanításban arról, hogy hogyan lehet produktívan a politikáról beszélgetni, hiszen a papok és lelkészek többsége (jóindulatból) igyekszik kerülni ezt a témát. Így a tapasztalataim arra inspiráltak, hogy megosszam, nekem milyen szempontok segítettek ebben. 

tavlatok_szabo_ferenc.jpg

1. Merjünk vitázni: „Ti vagytok a világ világossága.” (Máté 5:14)

Számos keresztényt ismerek, aki teljes mértékben kerüli a politikát. Ez nem feltétlenül baj, hiszen ha az ember nem óvatos, akkor a politika sok beszélgetés és kapcsolat elrontója lehet. Azonban keresztényként fontos, hogy tájékozottak legyünk, hiszen nem az a feladatunk, hogy elvonuljunk a világ elől, hanem az, hogy tevékenyen, a társadalmi élet részeseiként, minden területen fényként szolgáljunk és ezzel segítsük jobbá tenni a társadalmat. A szavazatunk egy olyan lehetőség, amelyet Isten azért bízott ránk, hogy bölcsen sáfárkodjunk vele és segítsünk olyan szakpolitikákat érvényre juttatni, amelyek a legközelebb állnak a Biblia értékeihez. A politika ugyanis számos olyan területen hoz döntést, amelyről létezik bibliai tanítás (például természetvédelem, házasság, abortusz, oktatás, szegénység, háború).

Amikor azt mondom, hogy merjünk vitázni, akkor nem a vitatkozásra gondolok, hanem az eltérő álláspontok ütköztetésére. Amikor szavazunk, fontos dolgokról kell döntenünk, és a vitázás segíthet abban, hogy az ember új szempontokat halljon, felülvizsgálja a nézeteit vagy új érvekkel megerősítse a meggyőződéseit. Röviden: a vita hasznos. Ne féljünk attól, hogy esetleg a barátaink nem értenek velünk egyet, a témák megvitatása ugyanis arra is ösztönöz, hogy utánanézzünk a dolgoknak és megpróbáljuk kutatással alátámasztani az érveinket.

2. Mutassunk példát –„Egy a fontos, éljetek Krisztus evangéliumához méltón…” ( Filippi 1:27)

Ha úgy döntünk, hogy belemegyünk egy ilyen beszélgetésbe, akkor nem mindegy, hogyan tesszük ezt. A nem hívők számára sokatmondó, hogy mi hogyan tudunk vitázni egymással. A legfontosabb, hogy mindig udvariasan és szeretetből vitázzunk. Beszélgessünk úgy az emberekkel, hogy szívesen beszélgessenek velünk máskor is. Lássák rajtunk, hogy a vita megnyerése helyett fontosabb számunkra az, hogy megértsük, miért látják másképp a dolgokat, mint mi. Jordan Peterson például azt mondja, mindig feltételezzük azt, hogy a másik tud valamit, amit mi még nem.

Lényeges leszögezni azt is, hogy ilyenkor nem egymás személyét próbáljuk meg cáfolni, hanem egymás véleményét, így elkerülhető egymás megsértése.

Kulcsfontosságú, hogy tisztelettel beszéljünk ne csak mindenkivel, hanem mindenkiről.

Számomra érthetetlen, amikor keresztények bármelyik politikusról gyűlölettel beszélnek. Nem látom, hogy ezzel hogyan tudnánk képviselni bármiféle keresztény értékrendet.

Vegyük tudomásul azt is, hogy a keresztények sok esetben nem értenek egyet egymással politikailag. Ilyenkor mindig az a legegyszerűbb megoldás, hogy hülyének tekintjük a másikat. Ehelyett azonban észben kell tartanunk, hogy minden keresztény kompromisszumra kényszerül szavazáskor , hiszen tökéletes jelölt vagy párt nem létezik. Próbáljuk meg szeretettel megérteni, hogy a barátunk  hogyan jutott el az álláspontjára, és ne vonjuk kétségbe a szándékait. Ne feltételezzük a legrosszabbat róla, hanem higgyük el, hogy ő is a legjobbat szeretné a társadalomnak, csupán másban látja az odavezető utat. A gondolatot aztán természetesen lehet kritizálni, de ne feledjük a szeretetet.  

3. Tartózkodjunk a reakciós politikától –  „Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért.” (Róma 12:17:)

Magyarul ne utánozzuk mások negatív viselkedését. Ha bosszúsak vagyunk, amikor valaki azt követeli, hogy távolítsunk el egy keresztény szimbólumot, mert az sértő lehet, akkor mi se követeljük olyan szimbólumok (vagy plakátok) eltávolítását, ami esetleg a mi értékeinket sérti. Alapvető érték a szólásszabadság, de ne csak akkor hivatkozzunk rá, amikor valaki nyíltan az iszlámot kritizálja, hanem akkor is gondoljuk ezt, amikor valaki nyíltan a kereszténységgel teszi ezt. Ha nem szeretjük a pride felvonulást, akkor mi se tartsunk straight felvonulást. Provokálásra ne válaszoljunk provokálással. Elengedhetetlen, hogy ne tekintsünk bizonyos cselekedeteket jogosnak vagy igazoltnak, csak azért, mert annak mi is elszenvedői voltunk. Ne sértődjünk meg, nem vagyunk áldozatok. Igen, fontos az értékeink mellett való kiállás, de a cél nem szentesíti az eszközt.

Összefoglalva: a sértésre ne automatikusan sértéssel reagáljunk, hanem az értékeinkhez való visszatéréssel, ami magában foglalja a tisztelet megadását, a higgadtságot és a kettős mérce kerülését.

4. Elveket kövessünk ne embereket – „Ne legyen más istened rajtam kívül!” (2 Mózes 20:3)

A Biblia egyik kiemelkedő tanítása az, hogy az emberek iránti elköteleződésünk ne írja felül az Isten iránti hűségünket. Korunkra továbbra is jellemző a személyi kultusz, minden oldalon, minden demokráciában. Így nagyon könnyű beleesni a törzsies gondolkodásba, és azonnal elvetni bármilyen kritikát, amely az általunk támogatott csoport vagy oldal ellen irányul. A Biblia azonban figyelmeztet minket, hogy minden ember bűnös, tehát nincs tökéletes párt sem. Emiatt ha úgy látjuk, hogy egy politikus az általunk támogatott pártból  megsért egy keresztény elvet, akkor merjünk felszólalni a tette ellen.

Ugyanígy merjünk felszólalni akkor is, amikor álszentséget vagy kettős mércét látunk. A mi feladatunk nem a politikusok vak követése, hanem az, hogy időnként (mint Nátán próféta) szóvá tegyük, amikor a „csoportunk” tagjai vétkeznek. A következetesség is mérvadó abban, hogy ez az elv érvényesüljön. Ha nem szeretünk „x” dolgot, amit egy adott párt politikusa tesz, akkor, amikor az általunk támogatott politikus teszi ugyanezt, akkor se szeressük azt. A kettős mérce alkalmazása arra utal, hogy az adott csoporthoz való hűségünk értékesebb, mint az Isten és az elveink iránti hűségünk.

5. Legyünk hitelesek – „Aki feddhetetlenül él, biztonságban él, de aki görbe úton jár, arról kitudódik az.” (Példabeszédek 10:9)

Végezetül: a legalapvetőbb a hitelesség. Az emberek sokkal jobban megjegyzik azt,hogyan bánnak velük annál, amit mondanak nekik. Nem elég, hogy a beszédmódunk példamutató, mert a világnézetünket nagymértékben integritásunk, feddhetetlenségünk alapján ítélik meg. Fontos, hogy személyesen is megéljük az értékeinket és folyamatosan növekedjünk a hitünkben annak érdekében, hogy kedvességünk őszinte, szeretetünk pedig valódi legyen. Ha nem szeretjük, amikor valaki velünk szemben trágár kifejezésekhez folyamodik vita közben, akkor mi se beszéljünk így a hétköznapokban.

Próbáljuk meg csökkenteni a különbséget aközött az ember között, akik akkor vagyunk, amikor egyedül vagyunk és aközött, akit a világnak mutatunk. Ebben az esetben hitelesen fogunk tudni részt venni a társadalmi diskurzusban, anélkül, hogy az álszentség látszatát keltve támadási felületet biztosítanánk másoknak.

Bakos Marcell

(a szerző nemzetközi kapcsolatok szakon tanul)

A háttérhatalom 10 parancsolata

Noam Chomsky

A nemzetet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt biztosítsuk számára.

nch.jpg

1. Az emberek agyát és figyelmét le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű szolgánk lesz.

2. A népnek úgy kell tekintenie politikai vezetőire, mint a nemzet megmentőire. Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével) hamis riasztások és nemlétező fenyegetések tömkelegét kell rájuk zúdítani, amelyek miatt aggódni, később szorongani kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, lépj közbe és oldd meg a (máskülönben nemlétező, illetve általad gerjesztett) problémákat. Hálásak lesznek, s önmaguk fogják kérni szabadságjogaik csorbítását.

3. A nemzetnek mindig készen kell lennie arra, hogy valami rosszabb következik. Ennek sulykolása érdekében használd fel a „fehér” propagandát (vagyis nyíltan a kormány irányítása alatt álló médiumokat), a „szürkét” (azokat a sajtótermékeket, amelyek csak részben állnak kormánybefolyás alatt), s a „feketét” (amelyekről senki sem gondolná, hogy valójában a hatalom szolgálatában állnak). Ezeknek karöltve azon kell munkálkodniuk, hogy egy olyan kormány képét vetítsék a lakosság szeme elé, amely minden erejével azon munkálkodik, hogy a jövő egét beárnyékoló sötét fellegek legalább egy részét elhessentse a nemzet feje felől. A kemény, megszorító intézkedéseket fokozatosan kell bevezetni, mert így az emberek hozzászoknak a rosszhoz, sőt: örülnek, hogy még mindig nem a legrosszabb következett be.

4. A nemzetet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt biztosítsuk számára. Vagy ha nem a számára, akkor a gyermekei számára. Az emberek reménytelenül idealisták és hiszékenyek: évszázadokon keresztül hajlandók benyelni és elfogadni ezt az érvet („majd a következő generációknak sokkal jobb lesz, nekünk ezért kell áldozatokat hoznunk”).

5. Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat. Ennek érdekében a politikai vezetőknek egyszerűen kell megfogalmazniuk üzeneteiket, már-már infantilis módon, minimális szókinccsel, rövid mondatokban. A hallgatóság ily módon megszokja a felületességet, naív lesz és hajlamos az információs beetetések elfogadására.

hatalom.jpg
6. Minden adandó alkalommal az emberek érzelmeire kell hatni, nem a racionális gondolkodásukra. Bátorítani kell mindenféle emocionális megnyilvánulást, mert az érzelmeket sokkal könnyebb manipulálni, mint a rációt.

7. Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában. Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának ideális eszköze.

8. A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat, amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek ellenkezőjét próbálják elérni.

9. A nyájszellem erősítése prioritás! Az egyénben fel kell ébreszteni a szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s választható (pontosabban választandó!) alternatívaként ezzel szembe kell állítani az igazodási, csatlakozási kényszert. Az egyéniségeket nélkülöző nyájat mindig könnyebb irányítani, ellenőrizni és befolyásolni.

10. Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében. Titkos nyilvántartásokat kell létrehozni az egyén különféle (ízlésbeli, politikai, ideológiai, viselkedési) preferenciáiról, opcióiról, egyszóval teljes pszichológiájáról. Törekedni kell arra, hogy jobban megismerjük az egyént, mint ahogy ő ismeri önmagát. Fel kell használni a társadalomtudományok (szociológia, lélektan, csoportképzés pszichológiája, stb.) legújabb vívmányait céljaink elérése érdekében, de ezeket a lépéseket a legnagyobb titokban kell tartani.

A hivatalos agymosás 10 pontban

agymos.jpgmanipulációs tízparancsolat az Urbanlegends szerint Sylvain Timsithez köthető, a szöveg pedig a szerző weblapja szerint 2002-es keltezésű.
Akárki is legyen a szerző, a hatalom manipulációs technikáiról szóló tételek ettől függetlenül most is tanulságosak.

  1. 1.) Az emberek agyát és figyelmét le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű szolgánk lesz.

    2.) A nép úgy kell tekintsen politikai vezetőire, mint a nemzet megmentőire. Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével) hamis riasztások és nemlétező fenyegetések tömkelegét kell rájuk zúdítani, amelyek miatt aggódni, később szorongani kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, lépj közbe és oldd meg a (máskülönben nemlétező, illetve általad gerjesztett) problémákat. Hálásak lesznek, s önmaguk fogják kérni szabadságjogaik csorbítását.

    3.) A nemzetnek mindig készen kell lennie arra, hogy valami rosszabb következik. Ennek sulykolása érdekében használd fel a “fehér” propagandát (vagyis nyíltan a kormány irányítása alatt álló médiumokat), a “szürkét” (azokat a sajtótermékeket, amelyek csak részben állnak kormánybefolyás alatt), s a “feketét” (amelyekről senki sem gondolná, hogy valójában a hatalom szolgálatában állnak). Ezek karöltve azon kell munkálkodjanak, hogy egy olyan kormány képét vetítsék a lakosság szeme elé, amely minden erejével azon munkálkodik, hogy a jövő egét beárnyékoló sötét fellegek legalább egy részét elhessentsék a nemzet feje felől. A kemény, megszorító intézkedéseket fokozatosan kell bevezetni, mert így az emberek hozzászoknak a rosszhoz, sőt: örülnek, hogy még mindig nem a legrosszabb következett be.

    4.) A nemzetet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt biztosítsuk számára. Vagy ha nem a számára, akkor a gyermekei számára. Az emberek reménytelenül idealisták és hiszékenyek, akik ezt az érvet (“majd a következő generációknak sokkal jobb lesz, nekünk ezért kell áldozatokat hoznunk”) évszázadokon keresztül hajlandó benyelni és elfogadni.

    5.) Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat. Ennek érdekében a politikai vezetők egyszerűen kell megfogalmazzák az üzeneteiket, már-már infantilis módon, minimális szókinccsel, rövid mondatokban. A hallgatóság ily módon megszokja a felületességet, naív lesz és hajlamos az információs beetetések elfogadására.

    6.) Minden adandó alkalommal az emberek érzelmeire kell hatni, nem a racionális gondolkodásukra. Bátorítani kell mindenféle emocionális megnyilvánulást, mert az érzelmeket sokkal könnyebb manipulálni, mint a rációt.

    7.) Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában. Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának ideális eszköze.

    8.) A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat, amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek ellenkezőjét próbálják elérni.

    9.) A nyájszellem erősítése prioritás! Az egyénben fel kell ébreszteni a szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s választható (pontosabban választandó!) alternatívaként ezzel szembe kell állítani az igazodási, csatlakozási kényszert. Az egyéniségeket nélkülöző nyájat mindig könnyebb irányítani, ellenőrizni és befolyásolni.

    10.) Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében. Ezt elérendő belső (és titkos) nyilvántartásokat kell felfektetni az egyén különféle (ízlésbeli, politikai, ideológiai, viselkedési) preferenciáiról, opcióiról, egyszóval teljes pszichológiájáról. Törekedni kell arra, hogy jobban megismerjük az egyént, mint ahogy ő ismeri önmagát. Fel kell használni a társadalomtudományok (szociológia, lélektan, csoportképzés pszichológiája, stb.) legújabb vívmányait céljaink elérése érdekében, de ezeket a lépéseket a legnagyobb titokban kell tartani. Megfoghatatlan, érzelmi töltetű, nagy és közös célokat kell kitűzni, amelyek alkalmasak arra, hogy lelkesítsék a tömegeket. Ha nyilvánosságra kerülnek, ezeket a törekvéseinket határozottan (ha kell: erőszakosan) tagadni és cáfolni kell.

     

Wass Albert és Trianon

Hányszor halljuk, ha Trianon szóba kerül: „Igazságtalanság volt ugyan, ami ott történt, de hagyjuk már, majd az idő beforrasztja a sebeket úgyis!”. 
Ezzel szemben az 1908. január 8-án született gróf czegei Wass Albert az ott történtekben való soha bele nem nyugvást hirdette. Emigráns sorsában diplomata volt a diplomaták helyett, igazmondó a hamis prófétáktól hemzsegő nagyvilágban, szó szerint élő lelkiismerete minden megrabolt magyarnak.
Aki felismerte, mennyire aranyigazság, hogy „a gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak” (Edmund Burke). Amikor a kádári gépezet, összekacsintva a vele látszólag szöges ellentétben álló nyugati közvéleménnyel, lemondott nemcsak az elszakított országrészekről, hanem az azokon élő magyarság érdekvédelmének számonkéréséről is, nem maradt néma.
Ennek jeleként 1985-ben eredetileg angolul, majd 2006-ban magyarul is megjelent dokumentumkötetében (Genocide in Transylvania, Népirtás Erdélyben) hajmeresztő tények sokaságával figyelmeztetett arra, mennyire áldatlan állapotok uralkodnak az utódállamokban mindmáig, noha azok kifelé másról sem szólnak, minthogy alattuk korábban soha nem látott jólét és jogegyenlőség van. Nem tett mást, csak egybegyűjtötte azon szemtanúk vallomásait, akik megtapasztalták, hogy ez mennyire nem így van, sőt hogy mennyire tombol a magyargyűlölet.
Idézzünk most ebből jellemzésül két vallomásrészletet 1980 októberéből!
„Amikor megérkeztünk Kolozsvárra, amit ma Cluj-Napocának hívnak, nem hittünk a szemünknek. Mióta utoljára hét évvel azelőtt ott voltunk, azóta a város teljes részei eltűntek. A régi szép Kolozsmonostor már nem létezik. Hatalmas bérházak vették át a helyét. Ezekben az új épületekben egyetlenegy magyar családot sem találunk, csak olyan románokat, akiket a régi Romániából, a hegyeken túlról hoztak. Csak idő kérdése, és Kolozsvár nem lesz többé. Egy teljesen új város veszi át a helyét, új betelepülőkkel. Sok magyar, akit hét évvel azelőtt még meglátogattunk, kétségbeesésében önkezével vetett véget életének. Mindenféle ellenszolgáltatás, munka és nyugdíj nélkül kitették őket otthonaikból, és nem tudtak hova menni…“
Néhány éve jómagam Kolozsvárt csaknem szó szerint ugyanezt hallottam egy ottani magyar fiatalembertől. A regáti románság Erdély fővárosába telepítése gőzerővel folyt a Ceauşescu-időszakban. (Hivatalos statisztikák szerint az 1970-es évek közepétől a nyolcvanas évek közepéig mintegy 130 000-et telepítettek közülük ide!) Egy szép napon közölték a családi házukban békésen élő magyarokkal, hogy nemsokára (túlnyomórészt persze regátiakkal benépesítendő) lakótelepekre költöztetik őket, mert házukat a földdel teszik egyenlővé. Akik ellenállnak, azokat internálják. De beköltöztetésük után is lépten-nyomon csak megalázták, sőt üldözték őket magyarságukért:
„Az Erdélyen való átutazásunkkor egyetlen olyan hely sem volt, ahol a magyar nyelvet használhattuk volna anélkül, hogy szitkoknak és átkozódásoknak ne lettünk volna kitéve. Az iskolás gyerekek, ha elkapták őket a tanárok, mert a játszótéren egymás között magyarul beszéltek, húsz ostorcsapást kaptak. Azokat, akik krumpliért, kenyérért vagy másért álltak sorba, és meghallották őket egymás közt magyarul suttogni, az élelmiszer-elosztók egy falat élelem nélkül kergették el. A magyarok elleni diszkrimináció olyan méreteket öltött, hogy a hitleri Németország ehhez képest semmi nem volt…”
És a tanulság? Ceauşescu jött, Ceauşescu ment, azonban a bukaresti kormányok balkáni politikája változatlan maradt. Aminek ma is úgyszólván mindenütt láthatók nyomai Erdélyben, de különösen is déli területein. S hogy mennyire, mutatja a jelenből Kiskapus esete. Négy éve még aHVG.hu közölt felvételeket arról, milyen áldatlan állapotok uralkodnak ebben a jobb sorsra érdemes szebeni kisvárosban, amely az 1980-as évek végére kontinensünk egyik környezeti katasztrófaterülete lett az itt folytatott, a normális értékeket több százszorosan túllépő kadmium-, ólom-, szén-dioxid-, kén-dioxid- és kénsavgőz-szennyezés következtében.
Azóta is szedi ott áldozatait a bőr- és tüdőrák, s terjed a színesfémszennyezés által kiváltott impotencia. Kontinensünkön itt a legnagyobb a gyermekhalandóság. A település csak románul elérhető honlapja azonban erről mit sem tud. Mintha minden a legnagyobb rendben volna. S ki tudja még persze, hány ilyen településen ugyanez vagy hasonló a helyzet!
Wass Albert a maga részéről viszont mindent megtett, hogy – őt idézve – legyen „csillagfordulás megint”, hogy adják vissza hegyeinket azok, akik elvették. De ha már nem teszik ezt, legalább élhető életet adjanak mindazoknak, akik ragaszkodnak gyökereikhez, szülőföldjükhöz.
Volna hát Wass Alberttől mit tanulni…
_____________________________________
forrás: (Ifj. Tompó László - Hunhír.info)

Lopakodó népirtás Európa népei ellen - Coudenhove-Kalergi terv

A tömeges bevándorlás egy olyan jelenség, melynek kiváltó okait a mai napig ügyesen kendőzi el a multikulturalista propaganda, mely azt – tévesen – elkerülhetetlen történelmi folyamatnak állítja be. Ezen cikk célja az, hogy rámutasson a harmadik világbeli bevándorlás mesterségesen előidézett voltára, melyet sokan a modern világ, a társadalmi “fejlődés” elkerülhetetlen velejárójaként akarnak láttatni, ez a folyamat valójában több évtizedes, tudatos tervezés eredménye, hogy kontinensünk arculata végleg megsemmisüljön.

kal00.jpg

A Pán-Európai Mozgalom megszületése

Kevesen tudják, hogy az európai integráció egyik fő megindítója ugyanaz a személy volt, aki lerakta az ideológiai alapjait az európai népek ellen folyó csendes népirtásnak. Egy sötétlelkű emberről van szó, akinek a létezése ismeretlen a tömegek számára, de az elit az Európai Unió megalapítójának tartja. Neve: Richard Coudenhove-Kalergi, akinek az apja egy osztrák diplomata volt: Heinrich Coudenhove-Kalergi, akit rokoni szálak fűztek a Kallergis elnevezésű bizánci császári családhoz, édesanyja a japán származású Mitsu Aoyama volt. Richard Kalergi a háttérből működve, távol a nagyközönség fürkésző tekintetétől, sikeresen győzte meg Európa legfontosabb államfőit az európai integráció tervének végrehajtásáról, mivel személyes ismerőse volt a korabeli európai nemesek és jelentős politikusok mindegyikének és mivel megörökölte a nemesi származású, diplomata édesapjának a politikai kapcsolatait. 1922-ben, Bécsben alapította meg a Pán-Európai Mozgalmat melynek célja egy “Új Világrend” létrehozása volt, melynek vezető államai az Egyesült Államok és a vele szövetséges, föderális államok lennének. E terv szerint a világkormány létrehozásának első lépése az európai integráció megindítása lenne.

A kezdeményezés legelső támogatói között voltak olyan cseh politikusok is, mint Tomáš Masaryk és Edvard Beneš, az anyagi alapot a dúsgazdag bankár Max Warburg teremtette meg a 60 000 márka pénzbeli adományával. A Pán-Európai Mozgalmat Ignaz Seipel osztrák kancellár és Ausztria későbbi miniszterelnöke Karl Renner vezette. Később olyan francia politikusok támogatták a mozgalmat, mint Léon Bloum, Aristide Briand, Alcide De Gasperi. Az európai fasizmus felemelkedésével a Kalergi tervet törölték és a Pán-Európai Mozgalmat szétverték, de a második világháború után, hála Kalergi fáradhatatlan és őrült tevékenységének, Winston Churchill és a B’nai B’rith elnevezésű zsidó szervezet támogatásának és olyan neves lapok médiatámogatásának, mint amilyen a New York Times, a tervet végül elfogadja az Egyesült Államok kormánya. Ennek eredményeképp a CIA végül belekezdett a terv végrehajtásába.

A Kalergi terv lényege

Könyvében – melynek címe: “Praktischer Idealismus” – Kalergi rámutat, hogy a jövő Európáját nem az Óvilág honos népei birtokolják majd, hanem egy fajta ember alatti ember, mely a különböző rasszok kényszerített keveredésének az eredménye.

kal01.jpgKalergi egyértelművé teszi, hogy Európa népeit sárga mongoloid népekkel és harmadik világbeli színes népekkel kell keresztezni, hogy létrejöjjön egy identitás, etnikai hovatartozás nélküli gyökértelen és soknemzetiségű sokaság melyen a jövőbeli hatalmi elit könnyűszerrel tudna uralkodni.
Kalergi első lépésben az európai nemzetek önrendelkezési joguktól való megfosztását hirdette, a későbbiekben ezen nemzetek kiirtását tűzte ki célul tömeges bevándorlás és etnikai szeparatista mozgalmak révén.

Ahhoz, hogy Európát egy új vezető réteg akadálytalanul uralhassa, Kalergi egy feketékből, ázsiaiakból és fehérekből álló új, homogén faji keveréknépesség létrehozását hirdette. De ki lesz ezen a népességen uralkodó új elitréteg? Kalergi erről is felvilágosít minket: A jövő embere kevertfajú lesz, a mai kor faji csoportjai és társadalmi osztályai lassan, fokozatosan eltűnnek a tér és idő beszűkülése, az előítéletesség megszűnése miatt. Az eurázsiai-negroid faj a jövő, mely küllemében leginkább az ősi egyiptomiakra hasonlít. Ennek a fajnak a létezése fogja a népek és egyének sokféleségét felváltani. Európa a judaizmus elpusztítása helyett – akarata ellenére –, kiművelte és erőssé tette ezt a népet, hogy ezen mesterségesen előidézett fejlődési irány során a jövő társadalmi elitjét képezzék. Egyáltalán nem meglepő, hogy az a nép, mely a gettók börtönéből szabadult, vált Európa új szellemi arisztokráciájává. Európa gondoskodása megteremtett tehát egy új, modern arisztokráciát, azokban az időkben, amikor a hagyományos európai, feudális arisztokráciát végleg szétzúzta a zsidó emancipáció. (a Francia Forradalom mészárlásai nyomán)

Bár Richard Kalergi nevét egyetlen tankönyv sem említi meg, az ő elgondolásai képezik az Európai Unió eszmei alapját. A különböző etnikai kisebbségeket előtérbe helyező és védő intézkedések és jogszabályok összessége azzal a céllal született meg, hogy elősegítse az afrikai és ázsiai népesség európaiakkal való keveredését, hogy elpusztítsák identitásunkat, hogy Európa teljes népességét egy fajta keverék, mulatt fajjá homogenizálják. Ezen intézkedéseknek nem humanitárius célja van, hanem az, hogy megvalósítsák az emberiség eddigi legnagyobb népirtását, melyet a kíméletlen multikulturalista rezsim akar elkövetni. Minden második évben kiosztják a Coudenhove-Kalergi Európa díjat azoknak az európaiknak, akik élvonalában álltak ennek a bűnös tervnek a végrehajtásában. A díjat többek közt olyan politikusoknak is megítélték, mint Angela Merkel és Herman van Rompuy.

kal02.jpg

A genocídiumra – azaz népirtásra – való szüntelen uszítás szerves részét képezi az ENSZ felhívásainak, mivel a világszervezet állandó jelleggel bevándorlók millióinak befogadását követeli Európától, hogy enyhítsenek az úgynevezett “demográfiai válságon”. Az ENSZ New York-i kirendeltségének egy 2000 év január havában közzétett jelentése szerint – címe: “Immigration replacement: A solution to declining and aging population” – Európának 2025-ig 159 000 000 bevándorlóra van szüksége. Az ember elgondolkozik azon, honnan jöhetnek ezek a számok, melyek azt hivatottak bizonyítani, hogy nekünk X év múlva Y számú bevándorlóra van “szükségünk”. Könnyű belátni, hogy a “demográfiai válságot” bőkezű családtámogatási rendszerrel, családbarát értékrend közvetítésével és a családromboló devianciák hirdetésének a szankcionálásával könnyedén meg lehetne oldani. Nyilvánvaló, hogy az Európán kívüli génállomány beáramlása tönkreteszi népeink genetikai örökségét, a bevándorlásnak hála egyszer megszűnünk létezni, mint egyedi faji és etnikai csoport. A különböző deszegregációs, multikulturalista és “rasszizmus” ellenes intézkedéseknek az egyedüli célja az, hogy eltorzítsák népünket, hogy olyan ember alatti emberekké váljunk, akiknek nincs nemzeti identitása, saját kultúrája és történelme. Röviden összefoglalva a Kalergi tervben foglaltak alapozzák meg a mindenkori kormányok azon intézkedéseit és jogi szabályozóit, melyek a honos Európai népesség tömeges bevándorlással való megsemmisítését tűzték ki célul. G. Brock Chisholm az Egészségügyi Világszervezet egykori vezetője mesterien elsajátította a Kalergi terv doktrínáját, ez teljesen egyértelmű a hangoztatott álláspontja alapján: “Amit fontos lenne megtenni az, hogy mindenhol korlátozzuk a születések számát és népszerűsítsük a – rasszok közötti – vegyes házasságokat a célból, hogy létrejöjjön egy globális emberfaj, egy olyan világban, melyet egy központi kormány fog teljes egészében irányítani. ”

Végkövetkeztetések

Ha körbenézünk korunk multikulturális társadalmában, nyilvánvalóvá válik, hogy Kalergi terve a végkifejletéhez közeleg, mivel napjainkban Európa összeolvadása zajlik a harmadik világgal. A faji keveredés pestise évente többezer kevert fajú gyermek megszületését eredményezi, ők “Kalergi gyermekei”. A fősodratú média a félretájékoztatás és a bevándorláspárti álhumanitárius propaganda kettős nyomásával akarja a honos európai embereket szüntelenül a saját örökségük, identitásuk és származásuk megtagadására kényszeríteni.

A dolgozók millióit megnyomorító globális kapitalizmus tányérnyalói szakadatlanul arról akarnak minket győzködni, hogy identitásunk megtagadása egy “nemes”, haladó és humanitárius cselekedet, hogy az ún. “rasszizmus” bűn és elítélendő. Mindezt azért teszik, mert mindannyiunkból vak, atomizált fogyasztókat akarnak nevelni, akik nem rontják nekik a “bizniszt”. Napjainkban minden eddiginél fontosabb a rendszer hazugságai ellen küzdeni, hogy felébresszük az európai népek forradalmi küzdőszellemét, hogy kiálljanak nemzeti önrendelkezési és önszerveződési jogukért és felkeljenek a multikultikulturalista elnyomatás ellen! Mindenkinek látnia kell, hogy az európai integráció valójában csendes népirtás az európai gyökerű népek ellen, tehát nincs más választásunk, csak a forradalmi küzdelem létünkért, családjainkért, minden más alternatíva a nemzethalált jelenti!

________________
forrás: Andre Lowoa
magyartudat.com

Hibrid rendszerek: A mexikói rezsim bukása

Ha érdemben szeretnénk küzdeni a Nemzeti Együttműködés Rendszerével, a NER-rel szemben, akkor pontosan kell értenünk, hogy mivel állunk szemben. Ha liberális demokráciának vagy kiteljesedett diktatúrának tekintjük a NER-t, akkor rossz válaszokat fogunk adni. A NER-t politológusok egyfajta hibrid rezsimként vagy hibrid demokráciaként értelmezik, ami a demokrácia és a diktatúra között van félúton. Egy hosszú esszében Filippov Gábor nemzetközi kontextusban elemezte a témát. Most körül járjuk az általa is felvetett nemzetközi példákat, megnézzük, hogy máshol hogyan buktak meg az ilyen berendezkedések. Mexikóval kezdünk.

kep1_1.png

Kétségünk ne legyen afelől, hogy a jelenlegi magyarországi berendezkedés nem a magyar kormányfő találmánya. A demokratikus díszletek megtartásával, az „egyenlőtlen játéktér” létrehozásával fenntartott látszatdemokrácia több példáját is láthattuk vagy láthatjuk világszerte.

kep2.png

Kép forrása: http://www.poltudszemle.hu/szamok/2017_2szam/bh.pdf

Mexikó, ahol Dávid legyőzi Góliátot

A 2000. évi választásig a PRI, Mexikó kormányzó pártja egyet jelentett Mexikóval. Mintegy 71 évig volt hatalmon.
A PRI megfélemlítéssel, juttatásokkal, zsarolással és vasszigorral tartotta ellenőrzése alatt Mexikó politikai életének minden szegmensét.
A kormányzat néha engedett a szorításon, például a választási rendszer reformja terén, és néhány ellenzéki jelölt elnyerhetett kisebb, jelentéktelenebb államokban kormányzói vagy egyéb tisztségeket, de a központosított, erős elnöki rendszer érintetlen maradt.
A rendszert végül az a Vincente Fox törte meg, aki egy kis szövetségi állam kormányzójaként már az elnökválasztás előtt három évvel elkezdte a kampányát. Akkoriban kevéssé volt ismert és a Nemzeti Akció nevű pártjának is csak csekély, lokális támogatottsága volt.

kep3.pngVincente Fox támogatói segítségével létrehozott egy jelentős kampányalapot, aktívan hirdette magát és pártját a médiában. Ismertsége gyorsan elkezdett felfelé kúszni a közvéleménykutatásokban, s közben a „nép fiaként” mutatkozott:

Cowboy csizmát, kockás inget viselt, mint egy farmer, de hangsúlyozta az üzleti életben szerzett tapasztalatait is.
A kampányában harcot hirdetett a mindent átszövő korrupció ellen, az oktatás kiszélesítéséről, a szegények helyzetének a javításáról beszélt, ugyanakkor fő üzenete egyetlen szóból állt:

„Ya” (Elég volt!)

Hirdette, hogy itt az ideje a változásnak, és csak ő képes legyőzni a kormánypártot.
Fő ellenfele Francisco Labastida volt, a kormányzó párt kissé szürke jelöltje, aki mögött ott állt a karizmatikus Zedillo elnök. Harmadikként a versenyben megjelent a veterán, balos Cuauhtemoc Cardenas is, aki végül csak gyengítette Fox esélyeit azzal, hogy megosztotta a PRI-ellenes szavazókat.        

A választás előtti kutatások Labastida-t és Foxot a hibahatáron belül, egyenlően esélyesnek mérték, miközben a hatalom helyi emberei ajándékokkal igyekeztek szavazatokat vásárolni. Elterjesztették, hogy megszűnik a szegények támogatása, megfenyegették az embereket, hogy elveszíthetik a munkájukat, ha kiderül, hogy az ellenzéki jelöltre szavaznak.
Az ellenzék több mint tízezer megfigyelővel ügyelt a választások tisztaságára. A visszaéléseket ugyan jelentették a hatóságoknak, de a választási bizottság vezetője, aki a hatalom embere volt, a választást kivételesen tisztának állította be.

Végül Vincente Fox a szavazatok 42,6%-val nyert. Hét évtized után ez a szavazás volt az első, ahol az eredmény nem volt borítékolható. Az elemzők később a sikerét abban látták, hogy erős vezetői képet mutatott, elhitette az emberekkel, hogy ő és csakis ő képes legyőzni a PRI-t. Megtalálta a kapcsolatot a néppel, és olyan ügyeket karolt fel, amelyeket mindenki a saját bőrén érzett.

"Historia est magistra vitae” – A történelem az élet tanítómestere… Ezt nem árt elfelejteni, hiszen láthatjuk, hogy nevezzük az ilyen rendszereket bár illiberális demokráciának, versengő autoriter rezsimnek vagy “régi vágású” kereszténydemokráciának, a lényeg ugyanaz. A cél a hatalom fenntartása a demokrácia illúziójával. De meddig?

_________________________
forrás: momentum.blog

Kurmányunk miatt - Ezért mennek el az országból a "zemberek"...

Tételezzük fel, hogy én egy igen jó dolgozó vagyok, ezért a léggömbhámozó Bt. ahol dolgozom, azt mondja, ad nekem 300.000 Ft fizetést.
Jó sok pénz ez, örülök is neki!
Aztán jön az állam, és azt mondja a Bt. -nek:
Gratulálok a bevételedhez, és amiért ezt a pénzt a dolgozónak adod, itt ez a pici lista arról, hogy mit kérek tőled:
Nyugdíjjárulék (18%) => 54 000 Ft
Egészségbiztosítási járulék (11 %) => 33 000 Ft
Egészségügyi hozzájárulás 1 950 Ft/fő 

Munkaadói járulék (3%) => 9 000 Ft
Szakképzési hozzájárulás (1,5%) => 4 500 Ft
Így aztán mire a munkáltató levegőt vesz, máris kifizetett az államnak 102 450 Ft-ot, a fizetésünk tehát rögtön 402 450 Ft-jába került, úgy is vehetjük, hogy 400.000 Ft a bruttó fizetésünk, hiszen ennyibe kerülünk a cégnek.
Na de mi sem lélegezhetünk fel, hiszen miután megkapjuk a pénzt, a kedves Nagy Testvér ismét megjelenik, most nálunk, és azt mondja, itt ez a pici lista arról, hogy mit kérek tőled:
SZJA 84 750 Ft
Nyugdíjjárulék 8,5 % => 25 500 Ft
Egészségbiztosítási járulék 4% => 12 000 Ft
Munkavállalói járulék 1% => 3 000 Ft
És mire feleszmélünk, az állam lenyúlt tőlünk 125 250 Ft-ot, 174 750 forintunk marad.
Persze ezzel még nincs vége a sornak, elmegyek a boltba, vásárolok ezt-azt.
A termékek árába további 27% ÁFA került bele, tehát ebből a pénzből valójában csak 145 625 Ft értéket vásárolhatunk, állam ismét eltesz 29 125 forintocskát.
Ez a legegyszerűbb eset volt, lehetne még fokozni, ha a pénzünket félretesszük, és lakást veszünk belőle, hiszen azután illetéket fizetünk (a duplán adózott pénzünkből vettük), és ha pár év múlva eladnánk, ismét illetéket fizetünk (a triplán adózott pénzünk után negyedszer).
De autóvásárlással se járunk jobban, átírási illeték, gépjármű adó, üzemanyagba épített ÁFÁ-n felüli terhek.
Ha pedig bankba rakjuk, a kamat után 20% adót fizetünk.
Hogy ne legyen szép az élet be fogják vezetni a vagyonadót, úgyhogy a 2-3x adózott pénzből vett dolgaink után még évente fizethetünk majd megint adót.
Nézzük tehát a végeredményt:
Én dolgoztam, a munkáltatóm üzleti kockázatot vállalt, munkahelyet teremtett, létrehozott valamit.
Ehhez képest ki keresett a legtöbbet?
Az állam keresett a 300.000 Ft-os fizetésemen 256 825 Ft-ot.
Én pedig vehetek árut 145 625 Ft-ért.
Emlékszem, az átkosban tanultuk, hogy a sötét középkorban a gazdag földesúr kizsákmányolta a jobbágyokat, és 10%-át elvette a termelt javainak, aztán jöttek a papok és elvittek másik 10%-ot!
Hogy sajnáltuk szegényt, és kérdeztük, de hát milyen alapon?
20% - húsz százalék volt MINDEN teher, amit fizettek!
Ebből a 20%-ból fényűző paloták és templomok épültek, hadseregeket tartottak fent, kövérre híztak a gazdagok.
Most kb. 65%-ot húz az állam a fizetésemen, még sincs pénz semmire.
Kihez folyik az a rengeteg pénz?

(forrás : Vendi)

Wass Albert és a nemzetiszocialisták

WASS ALBERT ÉS A NEMZETISZOCIALISTÁK
Hitler katonája önmagáról és kortársairól
*
Az „Állítsuk helyre Wass Albert becsületét!”-mozgalomnak a tények és az illegális politikai tevékenységek ismeretének hiányában semmi esélye sincs helyreállítani a helyreállíthatatlant, mert ha évekig tartó kutatómunka eredményeként feltárul előttük Wass Albert valóságos élete, ők maguk lesznek azok, akik bölcsebbnek látják a hallgatást, néhányan talán még szégyenkezni is fognak a napjainkban megnyilvánuló szellemi tevékenységük miatt.
*
Kevesen, sajnos nagyon kevesen vannak azok, akik megfelelő információkkal rendelkeznek az 1989/1990-es rendszerváltás idején lezajlott nemzetiszocialista szervezkedésekről, még kevesebb azoknak a száma, akik Antall József miniszterelnöksége, majd Boross Péter rövid életű országlása idején a nyilvánosság elől elzárt vagy elhallgatott kül- és belpolitikai intézkedésekről, a kormányzat szégyenletes paktumairól: a hungaristákkal kötött üzleteiről, a háborús bűnösök rehabilitálásáról és a még élő nácik kitüntetéseiről tudnak. 
*
Antall József miniszterelnökre különösen nagy súly nehezedett, az emigrációból hazatért személyek (politikusok és katonák) nem egy alkalommal olyan tevékenységekre is rábírták, melyek meggondolatlanságra, a demokráciától meglehetős távolságra lévő lépésekre késztették a kormányfőt. Ilyen háttérpolitika volt a hungarista emigrációval és az országban 1990 tavaszára már megszerveződött nemzetiszocialista organizációkkal történt kacérkodása - holott lélekben mindig vitéz nagybányai Horthy Miklós profilja állt közel hozzá, amint arról a HMH-hoz érkezett jelentések is tanúskodtak. Wass Albert is érzékelte ezt a bizonytalanságot, nem tévesztette meg az, hogy a miniszterelnök szinte számolatlanul osztogatta a kitüntetéseket az ő egykori barátainak, támogatóinak is. - 1990. december 18-án az alábbi sorokat küldte el a hungarista hírszolgálat amerikai lapkiadójának: 
„…Amire számítottunk még nem következett be. Zsidók uralnak mindent, ami pénzzel van kapcsolatban, úgy hallom, és akinek nem tetszik amit csinálnak: az antiszemita.
A szerencsétlenek még mindig nem tanultak. – Félek, nagy vérontás lesz a vége, úgy Izraelben, mint máshol…”
 (Wass Albert, Astor, Florida, 1990. december 18)Wass Albert politikai ellenfelei az erdélyi író ilyen és ehhez hasonlító megnyilvánulásai mellett érthetően a nemzetiszocialista szellemiségét állítják előtérbe, ahol csak lehet, a hungarista hírszolgálati tevékenységét lobbantják a védelmezői szemére és azt sem lehet a véletlen számlájára írni, hogy a kifejezetten politikai meggondolásokból neki ítélt kitüntetéseket (1993-ban a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet illetve 2003. március 14-én a posztumusz alternatív Kossuth-díjat) egyszerre emlegetik a Harmadik Birodalomtól kapott horogkereszttel díszített Vaskereszt kitüntetésekkel.
*
CZEGEI WASS HUBA DANDÁRTÁBORNOK, A KORONATANÚ?
Újabban, mióta különböző személyek, kereskedelmi érdekeltségek marakodnak a koncon, Wass Albert életművének kiadási jogán, az üzletemberek és megbízásukból a média napszámosai szívesen idézik az ocalai remete leveleiből azokat részleteket, amelyekben az agg harcos a fiairól panaszkodik ügynökének, Szász Lórántnak vagy éppen Medvigy Endrének, akivel nagy ritkán levelező kapcsolatban állt.
Czegei Wass Huba, az író fia, az Egyesült Államok hadseregének dandártábornoka is cáfolta a Cs.Gyimesi által is terjesztett állítást..., hogy Wass Albert a hungarista mozgalomnak híve, támogatója, elkötelezett harcosa lett volna – nemhogy ötven évig, de egy napig sem! Ő azzal a szellemiséggel nem tudott azonosulni. Természetesen, ha irodalmi vagy nemzeti témájú cikkek megírására kérték fel az emigrációs magyar újságok, ő ezt a magyar népe és Erdély ügyének szolgálatában vállalta. Ő elsősorban író volt, keresztyén volt, és hazafi volt. Ha valaki ezekben a kérdésekben vitatkozni akar, akkor elvárjuk, hogy mutassa be a bizonyítékokat, amelyek ezeknek az ellenkezőjéről szólnak. – Kihívom vitára azokat, akik hiteles bizonyíték hiányában felelőtlenül beszélnek arról az emberről, aki nemcsak hirdette, de élte is azt, amelyben tiszta szívvel és rendületlenül hitt…” – idézte az egyik jobboldali zsurnaliszta a legidősebb Wass-fivért, az Öböl-háború hősét, azt a személyt, akinek szintén érdekében áll apja valóságos tevékenységéről és múltjáról hallgatni és aki az írót élete során soha, egyetlen napig sem támogatta, többször is kinyilvánítva, hogy apja „vén, bolond fasiszta, akivel nem kell törődni”. 
*
Jómagam a Wass-viták kacsán több alkalommal is felolvastam azt a levelet, melyet a HMH főmunkatársa 1993. február 27-én írt, igen lesújtó véleményezéssel fiairól:
„Sajnos, sok könyvem nekem sincs meg, miután fiaim, a tábornoktól lefelé, nagyon kiábrándultak a magyarokból, és magyarul megjelent könyveimet téves időpazarlásnak minősítik, ami még a magyarokat sem érdekli… Sajnos, öt pompás fiamból egyik sem ’magyar’ ahogy kellene, mert szerintük a magyarok vagy nácik, vagy kommunisták, vagy csalók…”
 Íme, így vélekedett fiairól az az ember, akinek védelmében a magyarországi és amerikai üzletemberek, továbbá a hungarizmus hívei és a szövetséges jobboldali politikusok minden követ megmozgatnak, sőt, magyarul nyilatkoztatják meg azokat a személyeket is – többek között W. Gézát, Hubát, Miklóst és Videt, akik életük során soha nem írtak és beszéltek magyarul. - Akinek pedig ez sem elég és további vallomásokat olvasnának az igaz kereszténynek, a légynek sem ártó egykori emigránsnak a hétköznapjairól, azoknak figyelmébe ajánlom a nemzetiszocialista hírszolgálati tevékenység szüneteiben papírra vetett sorait: „Hiába, telik az idő. A vadászatról is le kellett mondanom, pedig az tartotta bennem a lelket. Nem a pisztoly kezelésével van baj, ez évben eddig 18 mókust lőttem le 18 lövéssel… A baj a lábaimmal van: kezdik fölmondani a szolgálatot. A családdal is baj van. Nem tudják megbocsátani a fiaim, hogy újra megházasodtam. Rossz volt itt egyedül az őserdőben. Az új feleségem félig francia, félig ír. Zenész. Orgonával tölti meg a vén házat, orgona szavával. Nyolc unokája van már neki is…” (1966. január 14., Wass Albert levele a Katolikus Magyarok Vasárnapja szerkesztőinek - OSZK Kézirattár, Fond 567)
*
Wass Albert gróf irodalmi, politikai értékelésénél akarva-akaratlanul lehettünk tanúi annak, hogy a nemzeti jobboldalnak nevezett tömegek elől miként takarták el szellemi vezetőik a néhai erdélyi gróf igazi énjét – álságosan kihangsúlyozva hazaszeretetét, mintha önmagában ez a tény elegendő lenne a bűnei alól történő felmentésre. 

A Wass-sztoriban fel-feltűnő, minden szempontból mellékszereplőnek értékelhető figurák: a kalandor lelkületű Szász Lóránt, az újhungaristák és az emigráns ötvenhatosok nagy mesélője Bánkuty E. Géza, a Kráter Műhely Egyesület tulajdonosa Turcsány Péter és üzlettársa Szutor Ágnes, valamint az utóbbiaktól pénzügyi függőségben lévő újságírók, irodalomtörténészek és politológusok nem is tagadott célja a nemzetiszocialista életmű minél nagyobb példányban történő eladása – ily módon a náci ideológia hatékony terjesztésének elősegítése.
*
Pomogáts Béla irodalomtörténész bizonyára jobban ismeri a Wass-kultusz politikai hátterét, mint ami a rövidre fogott kommentárjaiból kiolvasható – ám ezt a keveset a radikális nacionalisták támogatásként értékelik. A honi parlamenti pártok (KDNP, Fidesz) és külföldi csatlósaik illetve szövetségeseik számára Wass Albert neve a megszerezhető szavazatok szempontjából sem közömbös – a vitában nem ritkán megnyilvánuló antiszemitizmus, náci ideológia felett az adófizetők pénzéből demokráciaellenes tevékenységet végző honatyák jótékonyan eltekintenek. (A szavazatnak – hasonlóan a pénzhez – nincs szaga.)
Legutóbb a magyarországi hungaristák apostolává átlényegült Szász Lóránt imigyen fakadt ki a Wass-fivérekkel vívott bírósági csatározások szünetében: 
„Nem feltételezhető, hogy az, aki annyi baráti levelet írt nekem, megtagadva engem, sőt, nem is közölve velem elhatározását azokra a fiaira testálta irodalmi örökét, akik Őt fasisztának becézték és jóformán hagyták éhen halni, sőt…, a bolondok házába szándékoztak bezáratni!…” (Budapest, 2007. november 7. – E-mail üzenet a Magyarok Vasárnapja olvasóinak.)
Szemenyei-Kiss Tamás
Budapest, 2007. december 15.
_______________________
forrás:
A kézirat eredeti példányát az Országos Széchényi Könyvtár kézirattára őrzi.
Bibliotheca Nationalis Hungariae, Kézirattár.
süti beállítások módosítása