WASS ALBERT ÉS A NEMZETISZOCIALISTÁK
Hitler katonája önmagáról és kortársairól
Hitler katonája önmagáról és kortársairól
*
Az „Állítsuk helyre Wass Albert becsületét!”-mozgalomnak a tények és az illegális politikai tevékenységek ismeretének hiányában semmi esélye sincs helyreállítani a helyreállíthatatlant, mert ha évekig tartó kutatómunka eredményeként feltárul előttük Wass Albert valóságos élete, ők maguk lesznek azok, akik bölcsebbnek látják a hallgatást, néhányan talán még szégyenkezni is fognak a napjainkban megnyilvánuló szellemi tevékenységük miatt.
Az „Állítsuk helyre Wass Albert becsületét!”-mozgalomnak a tények és az illegális politikai tevékenységek ismeretének hiányában semmi esélye sincs helyreállítani a helyreállíthatatlant, mert ha évekig tartó kutatómunka eredményeként feltárul előttük Wass Albert valóságos élete, ők maguk lesznek azok, akik bölcsebbnek látják a hallgatást, néhányan talán még szégyenkezni is fognak a napjainkban megnyilvánuló szellemi tevékenységük miatt.
*
Kevesen, sajnos nagyon kevesen vannak azok, akik megfelelő információkkal rendelkeznek az 1989/1990-es rendszerváltás idején lezajlott nemzetiszocialista szervezkedésekről, még kevesebb azoknak a száma, akik Antall József miniszterelnöksége, majd Boross Péter rövid életű országlása idején a nyilvánosság elől elzárt vagy elhallgatott kül- és belpolitikai intézkedésekről, a kormányzat szégyenletes paktumairól: a hungaristákkal kötött üzleteiről, a háborús bűnösök rehabilitálásáról és a még élő nácik kitüntetéseiről tudnak.
Kevesen, sajnos nagyon kevesen vannak azok, akik megfelelő információkkal rendelkeznek az 1989/1990-es rendszerváltás idején lezajlott nemzetiszocialista szervezkedésekről, még kevesebb azoknak a száma, akik Antall József miniszterelnöksége, majd Boross Péter rövid életű országlása idején a nyilvánosság elől elzárt vagy elhallgatott kül- és belpolitikai intézkedésekről, a kormányzat szégyenletes paktumairól: a hungaristákkal kötött üzleteiről, a háborús bűnösök rehabilitálásáról és a még élő nácik kitüntetéseiről tudnak.
*
Antall József miniszterelnökre különösen nagy súly nehezedett, az emigrációból hazatért személyek (politikusok és katonák) nem egy alkalommal olyan tevékenységekre is rábírták, melyek meggondolatlanságra, a demokráciától meglehetős távolságra lévő lépésekre késztették a kormányfőt. Ilyen háttérpolitika volt a hungarista emigrációval és az országban 1990 tavaszára már megszerveződött nemzetiszocialista organizációkkal történt kacérkodása - holott lélekben mindig vitéz nagybányai Horthy Miklós profilja állt közel hozzá, amint arról a HMH-hoz érkezett jelentések is tanúskodtak. Wass Albert is érzékelte ezt a bizonytalanságot, nem tévesztette meg az, hogy a miniszterelnök szinte számolatlanul osztogatta a kitüntetéseket az ő egykori barátainak, támogatóinak is. - 1990. december 18-án az alábbi sorokat küldte el a hungarista hírszolgálat amerikai lapkiadójának:
„…Amire számítottunk még nem következett be. Zsidók uralnak mindent, ami pénzzel van kapcsolatban, úgy hallom, és akinek nem tetszik amit csinálnak: az antiszemita.
A szerencsétlenek még mindig nem tanultak. – Félek, nagy vérontás lesz a vége, úgy Izraelben, mint máshol…” (Wass Albert, Astor, Florida, 1990. december 18)
Wass Albert politikai ellenfelei az erdélyi író ilyen és ehhez hasonlító megnyilvánulásai mellett érthetően a nemzetiszocialista szellemiségét állítják előtérbe, ahol csak lehet, a hungarista hírszolgálati tevékenységét lobbantják a védelmezői szemére és azt sem lehet a véletlen számlájára írni, hogy a kifejezetten politikai meggondolásokból neki ítélt kitüntetéseket (1993-ban a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet illetve 2003. március 14-én a posztumusz alternatív Kossuth-díjat) egyszerre emlegetik a Harmadik Birodalomtól kapott horogkereszttel díszített Vaskereszt kitüntetésekkel.
Antall József miniszterelnökre különösen nagy súly nehezedett, az emigrációból hazatért személyek (politikusok és katonák) nem egy alkalommal olyan tevékenységekre is rábírták, melyek meggondolatlanságra, a demokráciától meglehetős távolságra lévő lépésekre késztették a kormányfőt. Ilyen háttérpolitika volt a hungarista emigrációval és az országban 1990 tavaszára már megszerveződött nemzetiszocialista organizációkkal történt kacérkodása - holott lélekben mindig vitéz nagybányai Horthy Miklós profilja állt közel hozzá, amint arról a HMH-hoz érkezett jelentések is tanúskodtak. Wass Albert is érzékelte ezt a bizonytalanságot, nem tévesztette meg az, hogy a miniszterelnök szinte számolatlanul osztogatta a kitüntetéseket az ő egykori barátainak, támogatóinak is. - 1990. december 18-án az alábbi sorokat küldte el a hungarista hírszolgálat amerikai lapkiadójának:
„…Amire számítottunk még nem következett be. Zsidók uralnak mindent, ami pénzzel van kapcsolatban, úgy hallom, és akinek nem tetszik amit csinálnak: az antiszemita.
A szerencsétlenek még mindig nem tanultak. – Félek, nagy vérontás lesz a vége, úgy Izraelben, mint máshol…” (Wass Albert, Astor, Florida, 1990. december 18)
Wass Albert politikai ellenfelei az erdélyi író ilyen és ehhez hasonlító megnyilvánulásai mellett érthetően a nemzetiszocialista szellemiségét állítják előtérbe, ahol csak lehet, a hungarista hírszolgálati tevékenységét lobbantják a védelmezői szemére és azt sem lehet a véletlen számlájára írni, hogy a kifejezetten politikai meggondolásokból neki ítélt kitüntetéseket (1993-ban a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet illetve 2003. március 14-én a posztumusz alternatív Kossuth-díjat) egyszerre emlegetik a Harmadik Birodalomtól kapott horogkereszttel díszített Vaskereszt kitüntetésekkel.*
CZEGEI WASS HUBA DANDÁRTÁBORNOK, A KORONATANÚ?
CZEGEI WASS HUBA DANDÁRTÁBORNOK, A KORONATANÚ?
Újabban, mióta különböző személyek, kereskedelmi érdekeltségek marakodnak a koncon, Wass Albert életművének kiadási jogán, az üzletemberek és megbízásukból a média napszámosai szívesen idézik az ocalai remete leveleiből azokat részleteket, amelyekben az agg harcos a fiairól panaszkodik ügynökének, Szász Lórántnak vagy éppen Medvigy Endrének, akivel nagy ritkán levelező kapcsolatban állt.
„Czegei Wass Huba, az író fia, az Egyesült Államok hadseregének dandártábornoka is cáfolta a Cs.Gyimesi által is terjesztett állítást..., hogy Wass Albert a hungarista mozgalomnak híve, támogatója, elkötelezett harcosa lett volna – nemhogy ötven évig, de egy napig sem! Ő azzal a szellemiséggel nem tudott azonosulni. Természetesen, ha irodalmi vagy nemzeti témájú cikkek megírására kérték fel az emigrációs magyar újságok, ő ezt a magyar népe és Erdély ügyének szolgálatában vállalta. Ő elsősorban író volt, keresztyén volt, és hazafi volt. Ha valaki ezekben a kérdésekben vitatkozni akar, akkor elvárjuk, hogy mutassa be a bizonyítékokat, amelyek ezeknek az ellenkezőjéről szólnak. – Kihívom vitára azokat, akik hiteles bizonyíték hiányában felelőtlenül beszélnek arról az emberről, aki nemcsak hirdette, de élte is azt, amelyben tiszta szívvel és rendületlenül hitt…” – idézte az egyik jobboldali zsurnaliszta a legidősebb Wass-fivért, az Öböl-háború hősét, azt a személyt, akinek szintén érdekében áll apja valóságos tevékenységéről és múltjáról hallgatni és aki az írót élete során soha, egyetlen napig sem támogatta, többször is kinyilvánítva, hogy apja „vén, bolond fasiszta, akivel nem kell törődni”.
*
Jómagam a Wass-viták kacsán több alkalommal is felolvastam azt a levelet, melyet a HMH főmunkatársa 1993. február 27-én írt, igen lesújtó véleményezéssel fiairól:
„Sajnos, sok könyvem nekem sincs meg, miután fiaim, a tábornoktól lefelé, nagyon kiábrándultak a magyarokból, és magyarul megjelent könyveimet téves időpazarlásnak minősítik, ami még a magyarokat sem érdekli… Sajnos, öt pompás fiamból egyik sem ’magyar’ ahogy kellene, mert szerintük a magyarok vagy nácik, vagy kommunisták, vagy csalók…” Íme, így vélekedett fiairól az az ember, akinek védelmében a magyarországi és amerikai üzletemberek, továbbá a hungarizmus hívei és a szövetséges jobboldali politikusok minden követ megmozgatnak, sőt, magyarul nyilatkoztatják meg azokat a személyeket is – többek között W. Gézát, Hubát, Miklóst és Videt, akik életük során soha nem írtak és beszéltek magyarul. - Akinek pedig ez sem elég és további vallomásokat olvasnának az igaz kereszténynek, a légynek sem ártó egykori emigránsnak a hétköznapjairól, azoknak figyelmébe ajánlom a nemzetiszocialista hírszolgálati tevékenység szüneteiben papírra vetett sorait: „Hiába, telik az idő. A vadászatról is le kellett mondanom, pedig az tartotta bennem a lelket. Nem a pisztoly kezelésével van baj, ez évben eddig 18 mókust lőttem le 18 lövéssel… A baj a lábaimmal van: kezdik fölmondani a szolgálatot. A családdal is baj van. Nem tudják megbocsátani a fiaim, hogy újra megházasodtam. Rossz volt itt egyedül az őserdőben. Az új feleségem félig francia, félig ír. Zenész. Orgonával tölti meg a vén házat, orgona szavával. Nyolc unokája van már neki is…” (1966. január 14., Wass Albert levele a Katolikus Magyarok Vasárnapja szerkesztőinek - OSZK Kézirattár, Fond 567)
*
Wass Albert gróf irodalmi, politikai értékelésénél akarva-akaratlanul lehettünk tanúi annak, hogy a nemzeti jobboldalnak nevezett tömegek elől miként takarták el szellemi vezetőik a néhai erdélyi gróf igazi énjét – álságosan kihangsúlyozva hazaszeretetét, mintha önmagában ez a tény elegendő lenne a bűnei alól történő felmentésre.
A Wass-sztoriban fel-feltűnő, minden szempontból mellékszereplőnek értékelhető figurák: a kalandor lelkületű Szász Lóránt, az újhungaristák és az emigráns ötvenhatosok nagy mesélője Bánkuty E. Géza, a Kráter Műhely Egyesület tulajdonosa Turcsány Péter és üzlettársa Szutor Ágnes, valamint az utóbbiaktól pénzügyi függőségben lévő újságírók, irodalomtörténészek és politológusok nem is tagadott célja a nemzetiszocialista életmű minél nagyobb példányban történő eladása – ily módon a náci ideológia hatékony terjesztésének elősegítése.
*
Jómagam a Wass-viták kacsán több alkalommal is felolvastam azt a levelet, melyet a HMH főmunkatársa 1993. február 27-én írt, igen lesújtó véleményezéssel fiairól:
„Sajnos, sok könyvem nekem sincs meg, miután fiaim, a tábornoktól lefelé, nagyon kiábrándultak a magyarokból, és magyarul megjelent könyveimet téves időpazarlásnak minősítik, ami még a magyarokat sem érdekli… Sajnos, öt pompás fiamból egyik sem ’magyar’ ahogy kellene, mert szerintük a magyarok vagy nácik, vagy kommunisták, vagy csalók…” Íme, így vélekedett fiairól az az ember, akinek védelmében a magyarországi és amerikai üzletemberek, továbbá a hungarizmus hívei és a szövetséges jobboldali politikusok minden követ megmozgatnak, sőt, magyarul nyilatkoztatják meg azokat a személyeket is – többek között W. Gézát, Hubát, Miklóst és Videt, akik életük során soha nem írtak és beszéltek magyarul. - Akinek pedig ez sem elég és további vallomásokat olvasnának az igaz kereszténynek, a légynek sem ártó egykori emigránsnak a hétköznapjairól, azoknak figyelmébe ajánlom a nemzetiszocialista hírszolgálati tevékenység szüneteiben papírra vetett sorait: „Hiába, telik az idő. A vadászatról is le kellett mondanom, pedig az tartotta bennem a lelket. Nem a pisztoly kezelésével van baj, ez évben eddig 18 mókust lőttem le 18 lövéssel… A baj a lábaimmal van: kezdik fölmondani a szolgálatot. A családdal is baj van. Nem tudják megbocsátani a fiaim, hogy újra megházasodtam. Rossz volt itt egyedül az őserdőben. Az új feleségem félig francia, félig ír. Zenész. Orgonával tölti meg a vén házat, orgona szavával. Nyolc unokája van már neki is…” (1966. január 14., Wass Albert levele a Katolikus Magyarok Vasárnapja szerkesztőinek - OSZK Kézirattár, Fond 567)
*
Wass Albert gróf irodalmi, politikai értékelésénél akarva-akaratlanul lehettünk tanúi annak, hogy a nemzeti jobboldalnak nevezett tömegek elől miként takarták el szellemi vezetőik a néhai erdélyi gróf igazi énjét – álságosan kihangsúlyozva hazaszeretetét, mintha önmagában ez a tény elegendő lenne a bűnei alól történő felmentésre.
A Wass-sztoriban fel-feltűnő, minden szempontból mellékszereplőnek értékelhető figurák: a kalandor lelkületű Szász Lóránt, az újhungaristák és az emigráns ötvenhatosok nagy mesélője Bánkuty E. Géza, a Kráter Műhely Egyesület tulajdonosa Turcsány Péter és üzlettársa Szutor Ágnes, valamint az utóbbiaktól pénzügyi függőségben lévő újságírók, irodalomtörténészek és politológusok nem is tagadott célja a nemzetiszocialista életmű minél nagyobb példányban történő eladása – ily módon a náci ideológia hatékony terjesztésének elősegítése.
*
Pomogáts Béla irodalomtörténész bizonyára jobban ismeri a Wass-kultusz politikai hátterét, mint ami a rövidre fogott kommentárjaiból kiolvasható – ám ezt a keveset a radikális nacionalisták támogatásként értékelik. A honi parlamenti pártok (KDNP, Fidesz) és külföldi csatlósaik illetve szövetségeseik számára Wass Albert neve a megszerezhető szavazatok szempontjából sem közömbös – a vitában nem ritkán megnyilvánuló antiszemitizmus, náci ideológia felett az adófizetők pénzéből demokráciaellenes tevékenységet végző honatyák jótékonyan eltekintenek. (A szavazatnak – hasonlóan a pénzhez – nincs szaga.)
Legutóbb a magyarországi hungaristák apostolává átlényegült Szász Lóránt imigyen fakadt ki a Wass-fivérekkel vívott bírósági csatározások szünetében: „Nem feltételezhető, hogy az, aki annyi baráti levelet írt nekem, megtagadva engem, sőt, nem is közölve velem elhatározását azokra a fiaira testálta irodalmi örökét, akik Őt fasisztának becézték és jóformán hagyták éhen halni, sőt…, a bolondok házába szándékoztak bezáratni!…” (Budapest, 2007. november 7. – E-mail üzenet a Magyarok Vasárnapja olvasóinak.)
Pomogáts Béla irodalomtörténész bizonyára jobban ismeri a Wass-kultusz politikai hátterét, mint ami a rövidre fogott kommentárjaiból kiolvasható – ám ezt a keveset a radikális nacionalisták támogatásként értékelik. A honi parlamenti pártok (KDNP, Fidesz) és külföldi csatlósaik illetve szövetségeseik számára Wass Albert neve a megszerezhető szavazatok szempontjából sem közömbös – a vitában nem ritkán megnyilvánuló antiszemitizmus, náci ideológia felett az adófizetők pénzéből demokráciaellenes tevékenységet végző honatyák jótékonyan eltekintenek. (A szavazatnak – hasonlóan a pénzhez – nincs szaga.)
Legutóbb a magyarországi hungaristák apostolává átlényegült Szász Lóránt imigyen fakadt ki a Wass-fivérekkel vívott bírósági csatározások szünetében: „Nem feltételezhető, hogy az, aki annyi baráti levelet írt nekem, megtagadva engem, sőt, nem is közölve velem elhatározását azokra a fiaira testálta irodalmi örökét, akik Őt fasisztának becézték és jóformán hagyták éhen halni, sőt…, a bolondok házába szándékoztak bezáratni!…” (Budapest, 2007. november 7. – E-mail üzenet a Magyarok Vasárnapja olvasóinak.)
Szemenyei-Kiss Tamás
Budapest, 2007. december 15.
Budapest, 2007. december 15.
_______________________
forrás:
A kézirat eredeti példányát az Országos Széchényi Könyvtár kézirattára őrzi.
Bibliotheca Nationalis Hungariae, Kézirattár.
