Andersen egyik meséje a viaszgyertyáról és a faggyúgyertyáról szól.
A kastély konyhájában a hófehér viaszgyertya azzal dicsekedett a sárga, szúrós szagú faggyúgyertyának, hogy ő a mai éjszakán a bálteremben fogja szétsugározni a fényét színezüst gyertyatartókról. Vidám, táncoló emberek alakját fogja megvilágítani sok-sok társával együtt.
A faggyúgyertya nem reménykedhetett ilyesmiben, őt legföljebb a konyhában fogják meggyújtani, hogy sápadt fényénél az ételeket rakosgassák a tálcákra.
Betévedt a konyhába a kastély úrnőjének kislánya. Sugárzó arccal ismételgette, hogy milyen nagyszerű is lesz a mai este: életében először vesz részt bálban, a gyönyörű piros szalagos ruháját fogja viselni, s mindenkinek tetszeni fog. A kislány rendkívül boldognak tűnt, s a kis faggyúgyertya nagyon örült, hogy ilyet láthat, mielőtt utolsót lobbanna. „Soha nem fogom elfelejteni ezt a kislányt” – gondolta. „Életemben nem láttam ekkora boldogságot.”
Néhány perc múlva a faggyúgyertya egy füles kosárba került, egy nagy rakás krumpli tetejére. „Vidd el ezt a gyertyát is annak a szegény asszonynak a krumplival együtt!” – hallotta a szakácsnő hangját. „Sokáig szokott dolgozni, szüksége lesz rá!”
Kis idő, és a faggyúgyertya egy szegény viskó egyetlen szobájában találta magát. Még csak egy ócska réz tartó sem jutott neki, egyszerűen egy szögre szúrták. Azonban nagy meglepetésére itt is látott egy kislányt, akinek az arca még nagyobb boldogságot tükrözött, mint az előbbi úri kislányé. „Ma este nem fogunk éhesen lefeküdni! Forró sült krumplit eszünk, s szépeket fogunk álmodni!” – áradozott a kislány a testvérkéinek. Amikor pedig vacsorához ültek, a kislány még ragyogóbb arccal, szemében örömkönnyekkel köszönte meg Istennek, hogy ma este nem kell éhezniük, és ilyen lakomában lehet részük, mint a sült krumpli. A faggyúgyertya nem bánta már, hogy ebbe a szegényes viskóba került. Örömmel lobogtatta kicsi lángját, mert soha sehol nem látott korábban ekkora boldogságot.
Vajon amikor annyiszor hiányoljuk az életünkből az igazi, tartós örömöt, akkor mivel magyarázzuk ezt a hiányt? Valóban nem lenne okunk az örömre? Vagy inkább nem vesszük észre az alkalmakat, a lehetőségeket, amelyek örömet okozhatnának?
Bizony érdemes átgondolnunk az igényeinket! Nem arról van-e szó, hogy a piaci társadalom által mesterségesen feltámasztott, hamis igények túlzottan ránk telepszenek, s eltakarják a szemünk elől a való élet apróbb-nagyobb örömeit?
A mai evangéliumban Keresztelő János ezt mondja hallgatóinak: „Ne követeljetek többet, mint amennyi meg van szabva! … Elégedjetek meg …!” Aki kevesebbel megelégszik, többször örül.
Aki nem enged a fogyasztói mentalitás gőzhengerének, nem akar görcsösen mindig valami újat, valami nagyobbat, valami mást az eddigiekhez képest – az észre fogja venni, hogy ami igazán fontos, ami igazán boldoggá tehetné, az elérhető közelségben van, csak neki figyelnie kellene rá, élnie kellene vele!
Mekkora kísértés – hamis álom! – az örömöt anyagi dolgok halmozásától és élvezetétől várni. Az ember nem úgy lett megteremtve, hogy ilyesmi tartósan örömmel töltse el. Az igazi örömöt a 2 személyes szeretetben találja meg, amelyre Isten meghívta és képessé tette. Erre pedig azok is képesek, akiknek kevesebbjük van, akikkel kevésbé érdekes és fordulatos dolgok történnek, akik nem futnak be akkora karriert – vagyis a szegények, az egyszerűek, alázatosak. Sőt, sokszor ők még több örömet élnek meg, mint a látszólag gazdagok, hatalmasok. Könnyebben megosztják ugyanis másokkal azt, amijük van, jobban odafigyelnek a lelki, személyes értékekre, mint azok, akik úgy gondolják, hogy „mindennek ára van, minden megvehető pénzen”.
Jézus, amikor eljött a világra, nem a gazdagság, a csillogás, a siker útját választotta. Az egyszerűekkel, szegényekkel, kicsinyekkel azonosult. Felujjongott a Szentlélekben, amikor megköszönte az Atyának, hogy „elrejtette az Isten Országának titkát a bölcsek és okosak elől, és feltárta a kicsinyeknek, egyszerűeknek.” Jézus azt az örömet hozta el nekünk, ami nem anyagi javak függvénye: a szeretet örömét, amely ugyan úgy – ha nem fényesebben – ragyog a viaszgyertyák és a faggyúgyertyák fényénél is
_____________________
forrás: halasplebania.hu
Advent harmadik vasárnapján egy fehér ragyogó angyal jön le a földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése. A három gyertya minden irányból képes körül venni a sötétséget és kiáltani felénk és minden ember felé, hogy le fogunk győzni mindent ami fekete, mindent, ami rossz, mindent, ami akadályozza a látásunkat, mindent, ami nem fény. Mert úgy szeretnénk már örökké világosan látni, örökké világosan gondolkodni, örökké világosan cselekedni!
(forrás: angyalszigetazujfoldert.hu)
Ezen a héten az ellenerők az asztrális testre hatnak és elsősorban félelmet és aggodalmat akarnak ébreszteni bennünk. Az ember úgy érezheti, hogy elveszíti lelki egyensúlyát. Mintha a lélek három ereje az AKARAT, ÉRZÉS, GONDOLAT vadállatokká akarna változni, akik azzal fenyegetik a tulajdonost, hogy rárohannak és elnyelik.
Akarat - Vad bika
Az akarati energia egy vörös minőség. A vörös szín segít létrehozni, kézzelfoghatóvá, láthatóvá tenni a vágyainkat, ötleteinket és az elképzeléseinket. Minél intenzívebben vágyunk valamire, annál inkább akarjuk azt. Türelmetlenségre és túlzott beleavatkozásra vagyunk ilyenkor hajlamosak. Félünk, hogy nem valósul meg a hőn áhított cél, pedig már azt érezzük, hogy csak egy karnyújtásnyira van. A kísértő világi hatalmat és világi dicsőséget ígér nekünk, de ehhez imádnunk kell a kísértőt. Sok ember eladja a lelkét az ellenerőknek, hogy cserébe világi hatalmat és dicsőséget kapjon. Ráadásul azonnal! A mai korban nagyon nehéz "a világban élni, de nem a világból" alapelvet megvalósítani. Ezen a héten az akaratunk vad, dühöngő türelmetlen bikává változhat, aki gondolkodás nélkül szalad a vörös lepel után. Olyan erőteljes küzdelem ez, hogy magával ránthatja az érzéseinket és a gondolatainkat is.
Érzés - üvöltő oroszlán
A vad bika mellé társulhat az üvöltő oroszlán, aki meg akarja félemlíteni a világot, hogy márpedig az adja meg neki azt, amire vágyik. MOST! és nem máskor. Azonnal követeli ezt. Az üvöltése mögött meghúzódó bizonytalanság és félelem a (ön)BIZALOM hiányból fakad. Nem bízik abban, hogy ha elengedi a gyeplőt, akkor is megadja az élet azt, amire szüksége van. „Legjobb védekezés a támadás” szokták mondani. Van igazi ereje és hatalma, de a türelmetlenség és bizalmatlanság miatt nem képes megfelelően használni. Üvölt, megfélemlít, hogy ezzel elérje az, hogy a világ megijedjen és félelemből odadobja azt, amit kér. Ez a minőség két irányból hathat ránk. Egyrészt az ellenerők a körülményeinken, kapcsolódásainkon keresztül befolyásolhatnak minket arra, hogy üvöltsünk, hisztizzünk, követeljük azt, ami nekünk jár. Másrészt felerősítheti a bennünk lévő félelmeinket és bár az elején megpróbáljuk ezt majd uralni, de lehet hogy a vége itt is a kétségbeesett üvöltés lesz.
Gondolat - Ragadozó sas
A vad bika és az üvöltő oroszlán pároshoz csatlakozó ragadozó sas szétzilálhatja a gondolati stabilitásunkat. A túlzott akarással és az üvöltéssel már kényszeresen csak a kívánt célt látjuk, illetve pánikolva túl akarjuk a helyzeteinket élni. Szinte fanatikusan csak ezen tudunk agyalni. Belép az aggodalom, „mi lesz ha?” gondolatok, és a sok félelem elérheti azt, hogy mentálisan összezavarodunk. Kapkodunk, idegeskedünk érezzük az idő múlásának bénító erejét, de mégsem tudunk lenyugodni és dönteni, majd cselekedni. Ezért nagyon fontos, hogy a lélek három minőségét meg tudjuk szelídíteni! Az embernek bátorságra van szüksége, hogy szembe szálljon ezekkel a kaotikus erőkkel. A bátorság lényege, hogy semmilyen helyzetben ne veszítsük el önmagunkat.
Hogyan szelídítsük meg az erőállatainkat?
Mindhárom állat szelíddé válik, ha elfogadod, azt, ha még nincs a kezedben, életedben a hőn áhított „bármi vagy bárki”. Elengeded a „most azonnal” érzést és elengeded azokat a blokkokat, melyekkel a bőséget, az ajándékokat távol tarthatod magadtól. Bocsáss meg magadnak. Csak úgy! Csak úgy szeretetből. Hiszen biztos, hogy követtél el hibát a múltban, de ezért már nem szükséges, hogy bántsd magad. Erősítsd a szeretetet magad felé, légy kedves és figyelmes magaddal. Bízz az ÉLET gondviselő erejében és hagyd, hogy a megfelelő időben a megfelelő helyen a rendelkezésedre bocsájthassa azt, amire valójában szükséged van. Bízz az ISTENI IDŐZÍTÉSBEN. Ezekkel a lépésekkel észreveszed majd, hogy megnyugszol és visszatér az erőd, melyet az előzőekben a túlzott akarással, félelmekkel és gondolatokkal elveszítettél. Ez az erő azonban már szelíd lesz. A szelíd erőnek tekintélyt parancsoló hatalma van. S tudod, hogy miért?
Mert ez a szelíd erő nem más, mint a SZERETET.
Ez a hét tehát a BÁTORSÁGról szól.
Legyünk éberek abban a tekintetben, hogy észre vegyük a három lelki erőnk szélsőséges kibillenését és elszántak abban, hogy a három lelkierőnket újra egyensúlyba tudjuk hozni.
Advent harmadik hete - Levegőpróba
Találjuk meg a legnehezebb helyzetben is a helyes megoldást. Hallgassunk a szellemünk hangjára és ne hagyjuk, hogy az ellenerők által megkísértett egónk vegye át a hatalmat az életünk felett. Nagyon fontos az éberség és a minden helyzetben tanúsított lélekjelenlét. Ha ez sikerül, akkor képesek leszünk habozás nélkül dönteni. Határolódjunk el a külső befolyásoktól, és akkor a szeretet szelíd erejével le tudunk majd küzdeni a felmerülő akadályokat.
Erősnek kell lenni
A harmadik erény a belső erő, aminek a száma a 11-es.
Van az életedben egy vállalt küldetés, egy olyan feladat, ami egész élet során elkísér.
A belső erő arról szól, hogy mennyire vagy hajlandó alávetni az életed ennek a vállalt küldetésnek.
Ez sokszor úgy tűnik lemondással jár, de ez koránt sincs így, hiszen elfogadni a feladatunkat és ezáltal úrrá lenni minden más vágyon, ami letérít erről az útról a legnagyobb erő és boldogság forrása.
Erről szól Advent harmadik hete.
A harmadik gyertyaláng legyen a hősöké.
Gyújtsuk az igazakért, azokért, akik mindig szenvedtek és szenvedni fognak, mert volt, van és lesz bennük annyi erő, hogy szembe szálljanak zsarnokokkal, kufárokkal, emberárulókkal. Ők tudták, tudják s tudni fogják, hogy az emberiség megmaradásának záloga a béke.
Azokért, akik ártatlanul elestek, azokért, akik meghaltak harcvonalakban, égen és földön, tengeren és tenger alatt. A pionírokért, akik hegycsúcsokat, őserdőket, sivatagokat jártak és járnak be az ember boldogulása érdekében. Azokért, akik a Makro- és a Mikrokozmosz titkait kutatva szolgálták, szolgálják, s szolgálni fogják az emberi élet értelmét. Azokért, akiket máglyára vittek, mert igazat szóltak a világ emberléptékben megismerhető titkairól. A hősökért, akik a holdra érkezve és szállva rácsodálkoztak a Föld nevű kék bolygóra, s hűséggel visszatértek hozzá. Akik életüket kockáztatva kutatták a csodát, amit mi emberek nemes egyszerűséggel így hívunk: Élet.
Az orvosért, aki kezét, hűségét adta, amikor reánk tört a fájdalom, a keserűség, és úgy hittük, hogy vége, nincs tovább. Aki újra életet adott az életnek, s az elmúlás tragédiáját értve és megértve megkönnyezte a megváltoztathatatlant.
A lelkészért, aki elesettségünkben is velünk volt, hitet adott, vigaszt és szeretetet, ha nagyon fájt már az emberi élet. A bátrakért, akik barikádokon estek el az ember boldogulása érdekében folytatott küzdelem során.
Új kutatás vizsgálta a gyömbér rákölő hatását, és elképesztő eredményekre jutott – ez a gyökér lehet az első természetes rákgyógyír a világon, ha sikerül hatékony szert fejleszteni belőle.
Az indiai – egyébként kizárólag nőkből álló – kutatógárda a gyömbér egyik alkotóelemét, a 6-shogaolt vizsgálták, amely egy szárított gyömbérben található gingerol-származék.
Korábban is megfigyelték, hogy ez a vegyület hatékony lehet a rák ellen, de most külön csak a mellrákkal kapcsolatos hatásaira figyeltek – pontosabban arra, hogy van-e valami hatása a mellrákveszélyes őssejtekre, amelyek nagy hatással vannak a betegség kialakulására.
A kutatónők azt is bejelentették, hogy a rákgyilkos hatás mellett a 6-shogaol volt az a vegyület is, ami a legkevésbé károsította a nem rákos sejteket és szöveteket. Ez kifejezetten fontos, mivel a kemoterápia és a gyógyszeres kezelések egészséges szervekben is kárt tehetnek – ha még meg is gyógyítják a szervezetet, maradandó károsodásokat okozhatnak.
Eddig úgy hittük, hogy a nagyobb jó érdekében mondjuk egy alulműködő vese kis áldozatnak számít, most azonban esélyünk lehet arra, hogy minimális károsodás mellett gyógyíthassuk a betegséget.
A mostani kutatás a mellrákra fókuszált, de a kutatók elmondták, hogy a 6-shogaolt korábban vizsgálták már más tudóscsoportok, és akkor is biztató eredményeket hoztak a kutatások. A gyömbér összetevője enyhítette például a gyomorrákot, és a végbélráknál is segítséget nyújtott a gyógyszeres kezelésnek.
Kipróbálták a kemoterápiával együttesen is, és képes volt csökkenteni a mellékhatásként jelentkező rosszulléteket és a hányást is, a gyömbér tehát akár a következő, hatékony fegyverünk is lehet a rákgyógyításban.
Friss statisztikák szerint a rák évente nagyjából 7,6 millió ember haláláért felelős. Mondhatni, hogy korunk népbetegsége, mégsem tudunk igazán hatékony gyógyírt találni rá.
A gyógyszeres kezelések és a kemoterápia elenyésző százalékban segítenek, és kellemetlen, sokszor fájdalmas mellékhatásokkal járnak.
A kutatók ezért egyre inkább a természetesebb módszerek felé fordulnak – egy indiai kutatás például a gyömbér rákölő tulajdonságát vizsgálta, és döbbenetes eredményekre jutott.
A kutatás során laborban előállított őssejtekbe fecskendezték be a 6-shogaolt, ellenőrzésképpen pedig egy másik csoport őssejtbe kurkumin-származékot (a kurkuma egy vegyületét), a harmadikba pedig taxolt (egy általános, mellrák esetében előírt kemoterápia során használt gyógyszert) oltottak.
A három használt vegyület közül messze a shogaol került ki győztesen, ez volt a leghatékonyabb a rákos sejtek szaporodásának megakadályozásában, sőt, a beteg sejtek egy részét még el is pusztította. Így nem csak a megelőzésben, de a gyógyításban is sikeres lehet.
Ha nem aludnánk, nem maradnánk életben: szükségünk van a pihenésre, legyen szó mély alvásról éjjel vagy egy kis szundikálásról vasárnap délután…
Vajon melyik tény lep meg majd legjobban, és melyik idézet lesz a kedvenced?
„Ha azt hiszed, túl kicsi vagy ahhoz, hogy nagy hatással lehess bármire, feküdj le este aludni úgy, hogy egy szúnyog van a szobádban.” (Anita Roddick)
„Kétféle ember létezik: a jó és a rossz. A jó ember jobban alszik, viszont úgy néz ki, a rosszak jobban élvezik az ébrenlétet.” (Woody Allen)
„Nem alszik mindenki, akinek csukva van a szeme. És nem lát minden nyitott szemű ember.” (Anthony de Mello)
„Az ördög nem alszik. Fülig csipás lehet már a rohadék.” (Vavyan Fable)
„A házasság nevű szövetség tagjai: egy férfi, aki nem tud csukott ablaknál aludni, és egy nő, aki kizárólag csukott ablaknál tud.” (George Bernard Shaw)
„Jó volna nagyon sokat aludni. A nap huszonnégy órájából legalább tizenhatot. Az alvók elszakadnak az élettől, s meg is halnak egy kicsit addig, amíg fel nem ébrednek. Kényelmes állapot. Sok kellemetlenségtől megszabadít.” (Szilvási Lajos)
- ha szívesen alszol magzatpózban, elsőre valószínűleg nem vagy túl kedves vagy szívélyes, de a páncélod érző szívet takar.
- oldalt fekvés, „imádkozó” pozícióban: nyitott, extrovertált, de folyamatosan gyanakvó személyt jelent.
- ha egyenes háton fekszel befelé forduló, zárkózott, kötelességtudó ember lehetsz.
- laza, „szétdobott végtagos” háton fekvés: valószínűleg figyelmes hallgatóság vagy.
- hason fekvés: aktív, bulizós, társaságkedvelő típus.
„A párna néma jósnő, és a dolgokra egyet aludni többet ér, mint álmatlanul hánykolódni miattuk.” (Baltasar Gracián)
Apropó, párna! www.szenafuvek.hu – pihend magad természetesen szépre!
______________________________
https://szenablogja.cafeblog.hu/