A hagyományos keresztény értékek, ... 

... azok, amelyek egy tudatos támadásnak köszönhetően, évtizedek óta egyre látványosabban tűnnek el Európából. A helyét pedig átveszi valamilyen életidegen, az eredeti teremtésmű szellemétől távol álló massza, amely alapjaiban roncsolja szét azt a keresztény alapokon álló kultúrát, mely közel két évezredig meghatározta Európát. 

Európa úgy tűnik képtelen ellenállni ennek a támadásnak, és a hagyományos keresztény értékrend követői egyre hangosabban hívják fel a figyelmet arra, hogy vissza kell térni a hagyományos keresztény családmodellhez, a keresztény társadalmi formához. Ugyanis ezek képesek voltak oly hosszú ideig fenntartani Európát, úgy, hogy közben a világ legfejlettebb, leggazdagabb civilizációjává vált.

Ha továbbra is szeretnénk egy sikeres társadalomban élni, amely biztonságot, megelégedést nyújt az egyénnek, akkor nincs más dolgunk, mint visszatérni ahhoz a keresztény családmodellhez, ami az elmúlt két évezredben békét, nyugalmat, biztonságot adott azoknak, akik benne éltek. Az a zűrzavar, bizonytalanság, identitásválság, amely ma a családokban és a társadalomban tapasztalható, annak köszönhető, hogy az egyén ki akar törni a teremtés rendjéből következő szerepének korlátai közül. Mióta ez az irányzat kialakult, egyre több problémával kell szembenéznie az egyénnek, a családnak és a társadalomnak.

Ha egy kicsit elidőznénk azon, hogy mennyivel jobb volt az élet akkor, amikor a keresztény értékrend volt az uralkodó Európában, akkor talán rájönnénk, hogy a saját érdekünk is az, hogy újra létrehozzunk egy olyan társadalmat, melyben az egyén nem önmaga megvalósulásán dolgozik, hanem a család és a közösség érdekében. Ha visszagondolunk arra az időre, mikor Európában boldog családok voltak, melyek stabilitást, melegséget, biztonságot árasztottak, amikor a gyermekek úgy nőttek fel, hogy az otthon melege, az apa férfiasságának, és az anya nőiességének, valamint kettejük keresztény értékeken alapuló harmonikus kapcsolatának köszönhetően pontos iránymutatást kaptak, akkor az segíthet, hogy vágyjunk arra a meghittségre, ami akkor jellemezte a családokat.

Valljuk be őszintén, hogy valójában mindenki arra vágyik, hogy ilyen családban éljen. 
Az apa, mint családfő, kemény munkával keresi meg a család szükségleteire valót. Minden nap, újra és újra erőt vesz magán, és dolgozik a családért és a társadalomért. Mindezt meg tudja tenni, hisz a felesége biztos hátteret nyújt számára. Már látjuk is magunk előtt a keresztény feleséget, amint kora reggel felkel, segít a férjének a reggeli elkészítésében, kávét főz, hogy az ura felfrissüljön, és minden szükséges dologgal ellátva menjen dolgozni. Míg az apa dolgozik, addig az anya felkészíti a gyermekeket, elvégzi a ház körüli teendőket, ételt készít, és mire mindenki hazaér a munkából, iskolából az otthon, a nőnek köszönhetően barátságosan várja a fáradt, kimerült férjet és a gyermekeket.
Délután az apa, bár fáradt, mégis időt szán a gyermekeire, tanul, játszik velük, hogy szeretett feleségének legyen egy kis ideje magával foglalkozni. Este közös vacsora. A családi idill részeként az apa a kandallónál olvas a gyermekeinek, és oktatja, felkészíti őket az élet rájuk váró kihívásaira. Este lefekvés után a szülők megbeszélik a dolgaikat, majd ágyba bújnak, hogy másnap kipihenten kezdjék a napot.
Ez az ideális családmodell csakis a keresztény értékek mentén valósulhat meg. Ha a család minden tagja ismeri és tiszteletben tartja a teremtés rendjéből következő szerepét, feladatát, és tudatosan dolgozik érte, akkor Európa ismét olyan lehet, mint régen, amikor még mindenki így élt.  Őszintén bevallom. hogy nem is értem, hogy miért tértünk el ettől a mintától. Amikor a szüleink, nagyszüleink mesélnek arról, hogy az ő idejükben még könnyűszerrel meg lehetett ezt valósítani, akkor felmerül a kérdés bennem, hogy miért nem törekszünk mi is erre, hiszen mindenki számára vonzó az az idilli családmodell, ami közel két évezredig természetes volt Európában.

Szerintem kellő odafigyeléssel visszaállítható a régi rend. Ha egy kis időt szánnánk arra, hogy megismerjük hogy az elmúlt évszázadokban milyen sikeres, boldog családok alkották Európát, akkor ez felkeltheti bennünk a vágyat arra, hogy mi is ilyenben éljünk, ilyenért dolgozzunk. Fel kell újra ismernünk, hogy a keresztény értékek magasabb rendűek, mint az az ÁLLATIAS INDIVIDUALIZMUS ami mostanában hódít. Ha felismerjük a helyünket, és alázatosan elfogadjuk azt, akkor annak nyugalom, béke, biztonság, és egy boldog, meghitt család lehet az eredménye. Ne hagyjuk, hogy az önzés és a büszkeség uralkodjon rajtunk. Ha engedünk annak a szellemnek, amely évtizedek óta egyre erősebben támadja az értékeinket, akkor annak zilált, rideg, problémákkal teli család és élet lesz az eredménye. Sokan fel sem fogják, hogy a legtöbb probléma abból adódik, hogy ki akarnak törni abból a szerepből, amit Isten a teremtéskor meghatározott. 

Ha a családod komoly nehézséggel küzd, ha olyan problémákkal néztek szembe, amelyek megoldhatatlan, elviselhetetlen terheket rónak rátok, akkor érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy jól csinálod-e, és pontosan azon a helyen vagy, amit Isten kijelölt neked?
Az egyetlen megoldás az, hogy vissza kell térni azokhoz az értékekhez, amelyek Jézus óta meghatározták Európa, és így az európai családok életét is. Az a közel két évezredes sikeres történelem, azok a boldog meghitt családok, melyek sikerrel vették fel a küzdelmet a kihívások ellen, mind mutatják a példát, hogy mi a megoldás, és, hogy micsoda sikereket lehet elérni velük. Nagyszüleink, dédszüleink és az ő felmenőik boldog gyermekkora, békés családi élete és az ilyen családok által alkotott sikeres társadalom példája arra kell, hogy ösztönözzön minket, hogy visszatérjünk az általuk kitaposott ösvényre...

__________________________

forrás: sefatias