A szerző, Rudyard Kipling Indiában látta meg a napvilágot, ahol apja – angol szobrász és festő – azért telepedett meg, hogy felkutassa India művészetét, az őserdő mélyén rejtőző csodákat. Rudyard Kipling is apja nyomán járt, és bár beutazta a világot, és hírneves író, költő lett, soha semmi nem férkőzött olyan közel szívéhez, mint a dzsungel, és soha semmit nem írt meg olyan szépen, mint a Vadon Népének életét. 

A ​bozótban megreccsennek a bokrok, és Farkas apó ugrásra készen, szinte a levegőben torpan meg, mert az orra előtt, egy alacsony ágba kapaszkodva meztelen kisgyerek áll. Soha ilyen pici, gödrös húsú embervakarcs nem került még éjnek idején farkas barlangjába. 

Mauglit Farkas anyó neveli fel saját négy kölykével együtt, s az emberkölyök éppúgy érti a fű zizzenését, a baglyok huhogását, mint minden más élőlény a vadonban. Idővel oly merészen lódítja magát ágról ágra, hogy a szürke majmok sem különben. 

"Egy vérből valók vagyunk, ti meg én!" - harsogja Maugli a vadászó nép szavát.

A farkasok között nevelkedett emberfiú otthona a vadon. Érti a farkasok, madarak, medvék, kígyók nyelvét. Bölcs mesterétől, Balutól tanulta a Dzsungel Törvényét, aki féltő szeretetből konkrétan beleverte fejébe a jogszabályok minden paragrafusát (néha, bizony, "beindul a nagy pofonofon"). Nemcsak a tapasztalt medve, hanem az emberek ketrecéből szabadult Bagira és a farkasok vezére, Akela is tisztában van azzal, hogy Mauglinak - a farkatlan farkasnak - ötször annyit kell tudnia ahhoz, hogy olyan lehessen, mint a többiek, hogy ne lássanak benne idegent. Maugli azonban egy cseppet sem érzi magát kívülállónak, játszi könnyedséggel veszi az akadályokat (persze, néha barátai segítségére szorul).
Az évek során a dzsungel otthonává válik, és képességeivel lassan az állatok fölé kerekedik, mindnyájan elismerik a dzsungel urának
Vannak azonban ellenségei is, akik állandó veszélyt jelentenek számára. Közülük a leggonoszabb Sir Kán, az alattomos tigris, akit végül legyőz. 
Maugli egy véletlen folytán megismerkedik az emberekkel, köztük egy lánnyal, akinek kedvéért búcsút mond a dzsungel népének, fájó szívvel de, viszatér az emberek közé. 

Maugli történetével Kipling azt tanítja, hogy az élet állandó küzdelem, amelyben a gyengébb áldozatul esik az erősebbnek; a dzsungel kegyetlen törvényéből azonban nem hiányzik a méltányosság és szolidaritás sem. 

Maugli meséje olyan, amit szívünkre ölelhetünk, dédelgethetünk, vagy belefeledkezve száguldhatunk a Dzsungel mélyén. Drukkolhatunk  bizonyos szereplőknek és vadul haragudhatunk másokra.
A lebilincselő mese egyaránt szól születésről és halálról, elfogadásról, elengedésről, befogadásról és kirekesztésről, csapatszellemről és magányról, szerelemről és barátságról, hűségről, hitről és elválásról, a felnőtté válás izgalmas és akadályokkal teli időszakáról és igen, a szülői szeretetről.  

A mű alapvető tételmondata a darab vége felé hangzik el.

"Farkasok közt ember, emberek közt farkas" 

Ez dióhéjban rávilágít Maugli sorsára. Ő azt hivatott megmutatni, milyen, amikor egy tiszta lelkű ember nem találja a helyét a világban, keresi önmagát, identitását. A felnőtté válása közben találkozik sok rossz energiával, árulással. Megtapasztalja az állatok és emberek világának hasonlóságait, a csillogó felszíntől a mélységig, a gyarlóságig. Ez hatványozottan is utal arra, amit a mű mondanivalójában képvisel: hova tartunk ma és ebben az embertelenségben meg lehet-e maradni embernek?