Van egy régi majomkísérlet - még a tudomány közel sem állatbarát időszakából. Két majom szerepel bennük, akik egymás szomszédságában lévő ketrecben éltek. Volt nekik minden - a szabadságot leszámítva - ami a majom létben örömet és vigasságot jelenthet, s tán boldogan is éltek volna, míg meg nem halnak, ha valamelyik zsibbadtagyú pszichológusnak nem támad 5lete. Olvasott valamit egy Pavlov nevű bácsiról, s kitalálta, hogy naponta egyszer-kétszer, véletlenül változó időpontban, a frászt hozza majmaira. Először egy hangos, szinte elviselhetetlen csengő szóval, majd közvetlen utána egy lórúgásnyi árammal. A csengőt figyelmeztetésnek, az áramot meg gondolom szadizmusnak szánta. A majmok először, másodszor, és sokadszor is rettenetesen ki lettek akadva a merénylettől, csapkodtak, visongtak, rázták a rácsot ... stb. de aztán előbb-utóbb beletörődtek a helyzetbe. Napjaikat vidáman élték tovább, s amikor megszólalt a csengő, szépen lekushadtak, felvették a megadás-pózt, és várták, hogy mikor ér véget a megrázkódtatás, majd, mintha mi sem történt volna, bohókáztak tovább. 
 
Ha a kísérlet itt véget ért volna, akkor tanmesém a politikáról és a tanult tehetetlenségről szólt volna, de galád, s túlzottan emberi kísérletezők folytatta kisded játékát. 

Egy nap, az egyik majom felfedezte, hogy van egy szép nagy, gomba alakú piros gomb a ketrecében, lehet nyomogatni, húzogatni ... de mivel másra nem nagyon volt jó, el is vesztette az érdeklődését a piros gomb után ... mígnem egyszer úgy esett, hogy amikor a csengő szólt véletlen megnyomta a gombot, mert hogy az okos kísérletező épp a kedvenc kushadó helyéhez tette. S mit tesz isten, valamint a gomb, a csengő azon nyomban elhallgatott, s az áramütés is elmaradt ... 
 
Mi történt? 
És miért is szól ez a történet mindenféle emberi kapcsolatról, let légyen az pár, munka, sport ... vagy bármi más? Miért a bizalomról? 
 
Az most legyen a Te házi feladatod. De segítek - még mielőtt a csengő megszólalna. 

Az egyik majom meghalt.
Infarktusban.
De melyik is? 

Az, hogy a Purple egészen elképesztő népszerűségre tett szert és, hogy a mai napig minden idők egyik legismertebb (és legelismertebb) rock zenekaraként működhet, annak köszönhető, hogy több hidat építettek, mint amennyi a Dunát átszeli, ezáltal több embert hoztak össze, mint a városegyesítés kora. Kísérletező kedvükben megannyi stílust házasítottak: rockot a komolyzenével, bluest a progresszívval, popot a pszichedelikus hatásokkal, ezzel pedig szélesre tárták a világ arénáinak kapuit, és a tömegek hömpölyögtek, hömpölyögnek azóta is megállás nélkül befelé. Ebben elévülhetetlen szerepe van az olyan generációs himnuszoknak is, mint a Child in Time, a Black Night, a Perfect Strangers, vagy minden hangszerboltos verejtékes rémálma, a Smoke On The Water. (Sokat elmond a dal erejéről, hogy tíz gitárosból hét a mai napig ennek főriffjével próbálja ki az áhított hangszert.) Emellett nem csak a közönség és a zenész szakma hajtott egyként fejet előttük, de a Guiness Rekordok Könyvébe is beírták nevüket: 1972-ben elnyerték „A leghangosabb pop zenekar” címet.

Karrierjük során 18 stúdióalbumot adtak ki, ezeknek több mint fele a slágerlisták élmezőnyét ostromolta, összesen bőven megfejelve a 100 millió eladott példányt. Megszámlálhatatlan koncertlemezük jelent meg, melyek közül leghíresebb, az 1972-es Made In Japan, melyet sok helyen minden idők legjobb élő felvételeként jegyzik. A FEZEN-en is megfordult Dream Theater például több ízben lerótta tiszteletét a csapat előtt azzal, hogy teljes egészében előadták ezt az anyagot. Kevés kereskedelmileg gyengébben teljesítő lemezük is bővelkedik a zenei értékekben, minden korszak meghatározó volt a mögöttük sorakozó muzsikusgenerációk számára. Egyaránt erős hatást gyakoroltak olyan tradicionális bandákra, mint az Iron Maiden, és olyan progresszív csapatokra, mint a Mars Volta, a tavalyi FEZEN legzajosabb sikerét elérő Machine Head pedig a nevét is a Purple egyik klasszikus albumáról kölcsönözte. 

Négy és fél évtized elképzelhetetlen változások nélkül, ezek pedig több ízben érintették a zenekar felállását, ám a FEZEN-en, 2013-ban a lehető legklasszikusabb formáció háromötöde tiszteletét tette! Jon Lord, a Hammond Ura, minden idők egyik leghíresebb billentyűse elhunyt, így ő már sajnos nem, de az együttest vele megalapító Ian Pace, „A” Purple énekes Ian Gillan, Roger Glover basszer (szintén a klasszikus felállás alappillére), a közel 20 éve csatlakozott Steve Morse és a Lord helyén játszó Don Airey ott voltak a székesfehérvári FEZEN-en! Ez az impozáns névsor pedig az egyik oka annak, hogy a legenda szó velük kapcsolatban kevés. A „világ egyik legtöbbet turnézó zenekara” címet büszkén viselő formáció a kiszámítható rutint elkerülendő, a jól ismert dallamokat improvizatív, izgalmas zenei betétekkel dobja fel, ezzel pedig minden koncertjüket megismételhetetlen eseménnyé teszik!