Van egy régi majomkísérlet - még a tudomány közel sem állatbarát időszakából. Két majom szerepel bennük, akik egymás szomszédságában lévő ketrecben éltek. Volt nekik minden - a szabadságot leszámítva - ami a majom létben örömet és vigasságot jelenthet, s tán boldogan is éltek volna, míg meg nem halnak, ha valamelyik zsibbadtagyú pszichológusnak nem támad 5lete. Olvasott valamit egy Pavlov nevű bácsiról, s kitalálta, hogy naponta egyszer-kétszer, véletlenül változó időpontban, a frászt hozza majmaira. Először egy hangos, szinte elviselhetetlen csengő szóval, majd közvetlen utána egy lórúgásnyi árammal. A csengőt figyelmeztetésnek, az áramot meg gondolom szadizmusnak szánta. A majmok először, másodszor, és sokadszor is rettenetesen ki lettek akadva a merénylettől, csapkodtak, visongtak, rázták a rácsot ... stb. de aztán előbb-utóbb beletörődtek a helyzetbe. Napjaikat vidáman élték tovább, s amikor megszólalt a csengő, szépen lekushadtak, felvették a megadás-pózt, és várták, hogy mikor ér véget a megrázkódtatás, majd, mintha mi sem történt volna, bohókáztak tovább. 
 
Ha a kísérlet itt véget ért volna, akkor tanmesém a politikáról és a tanult tehetetlenségről szólt volna, de galád, s túlzottan emberi kísérletezők folytatta kisded játékát. 

Egy nap, az egyik majom felfedezte, hogy van egy szép nagy, gomba alakú piros gomb a ketrecében, lehet nyomogatni, húzogatni ... de mivel másra nem nagyon volt jó, el is vesztette az érdeklődését a piros gomb után ... mígnem egyszer úgy esett, hogy amikor a csengő szólt véletlen megnyomta a gombot, mert hogy az okos kísérletező épp a kedvenc kushadó helyéhez tette. S mit tesz isten, valamint a gomb, a csengő azon nyomban elhallgatott, s az áramütés is elmaradt ... 
 
Mi történt? 
És miért is szól ez a történet mindenféle emberi kapcsolatról, let légyen az pár, munka, sport ... vagy bármi más? Miért a bizalomról? 
 
Az most legyen a Te házi feladatod. De segítek - még mielőtt a csengő megszólalna. 

Az egyik majom meghalt.
Infarktusban.
De melyik is?