Fel nagy örömre! 
Az egyik legszebb karácsonyi énekünket szövegét és dallamát egyaránt Gárdonyi Géza írta. Ő, aki az Egri csillagokat és még számos egyéb nagyszerű regényt, novellát. Az ének születése körül nem keletkezett olyan legenda, mint a Csendes éj esetében, de számunkra talán mégis fontosabb a Fel nagy örömre! 
Karácsony ünnepén elmélkedjünk az énekről. 

"Fel nagy örömre, ma született, aki után a föld epedett" hangzik az első sor. 
Örömre hívó nap van ma, sugallja az ének. Nem akármilyen nap, hiszen örülnünk kell valakinek. Nem is akárkinek! Megszületett ma „aki után a föld epedett”. Akire vártak a nemzetek. Aki után sóvárgott a világ. Akire évezredeken keresztül, vagy - ki tudja -, évmilliókon át, várt az emberiség, most végre itt van, megszületett. De nemcsak, hogy várt, hanem „epedett”, most, íme: itt van, megszületett. „Fel nagy örömre!” Nincs annál nagyobb öröm, amikor megjön az, akit annyira vártunk, akinek érkezésére annyira készültünk, aki annyira hiányzott. Végre, végre! 

A karácsony alaphangulata az öröm. Nemcsak a liturgiában, ahol ilyenkor fehér (vagy arany) a miseruha színe, hanem minden, ami a karácsony körül van, az örömre hangol minket. Már maga a készülődés is csupa öröm: mit ajándékozzak? Örül-e neki? Tetszik-e majd neki? Illik-e hozzá? Maga az ajándékozás is öröm: annak is, aki kapja, de annak is, aki adja. Öröm az együttlét, öröm a feldíszített karácsonyfa, örömöt adnak a karácsonyi fények, örömet sugároznak a karácsonyi énekek, dallamok, versek. Csupa öröm minden. Mert közénk jött az Isten.

„Fel nagy örömre!” „Mária karján égi a lény: isteni kisded szűznek ölén” szól a második sor. 
Ez az ünnep teológiája, hittani megfogalmazása. A kisgyermek nemcsak egy egyszerű gyerek: ő égi lény, az Istennek fia. A megtestesült második isteni személy. A Fiúisten. Szűztől született, a Szentlélektől fogantatott, de most Mária karján nyugszik. Közénk jött, mint egy kisgyerek, de többnek kell őt tartanunk, többnek kell őt látnunk. Ezért bíztat az első versszak végén Gárdonyi Géza: „Egyszerű pásztor, jöjj közelebb!” Ne félj ettől a gyermektől. Bár benne az Isten jelent meg közöttünk, érted jött, hogy megmentsen, hogy megváltson. Ne állj meg kint az ajtónál! Gyere beljebb a templomba, mert most az istálló is templommá lett! Ne ácsorogj hátul, hív téged, szeret, jöjj közelebb! Nemcsak egy évben egyszer, az éjféli misén, minden vasárnap, sőt minden nap, akar veled találkozni! Légy bátor, felejtsd el, hogy te csak egy egyszerű pásztor vagy! Te vagy az az ember, akiért idejött az Isten! Hatódj meg, borulj le, légy hálás és térdeden állj.

Kívánom mindenkinek, hogy ez a karácsony szolgáljon lelki ébredésére és megújulására. 
Kívánom, hogy mindenki hallja meg szívében, lelkében: -  „Fel nagy örömre!” 
Kívánom, hogy legyen valósággá ez az öröm karácsony szent ünnepén, az új esztendőben, és egész életében!

GÁRDONYI GÉZA:
Fel nagy örömre!

Fel nagy örömre! ma született,
Aki után a föld epedett.
Mária karján égi a fény,
Isteni Kisded Szűznek ölén.
Egyszerű pásztor, jöjj közelebb,
Nézd csak örömmel Istenedet.

Nem ragyogó fény közt nyugoszik,
Bársonyos ágya nincs neki itt.
Csak ez a szalma, koldusi hely,
Rá meleget a marha lehel.
Egyszerű pásztor, térdeden állj!
Mert ez az égi s földi király.

Glória zeng Betlehem mezején,
Éjet elűzi mennyei fény;
Angyali rendek hirdetik őt,
Az egyedül szent Üdvözítőt.
Egyszerű pásztor, arcra borulj,
Lélekben éledj és megújulj!