Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen.
Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz.
S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot.
Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől.
Mert ez a pillanat létezik és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.
A boldogság sokszor áldás – de általában meg kell harcolnunk érte.
A mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk, és elinduljunk az álmaink után. Lehet, hogy szenvedni fogunk, nehéz pillanatokat élünk át, és sok csalódás ér – de ennek egyszer vége lesz, és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket. És amikor túl vagyunk mindenen, emelt fővel tekinthetünk vissza.

Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni. Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki, és nem is szenved úgy, mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek.
De amikor visszatekint – hiszen mindannyian visszatekintünk – meghallja, amit a szíve súg:

„Mit csináltál azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a hétköznapjaidban?
Mit csináltál azokkal a talentumokkal, amelyeket rád bízott Mestered?
Elástad mindet egy mély gödörbe, mert féltél, hogy elveszíted őket.
Íme hát az örökséged: a bizonyosság, hogy eltékozoltad az életed.”

Szerencsétlen, aki hallja ezeket a szavakat.
Mert ettől kezdve már ő is hinne a csodákban, életének mágikus pillanatait azonban örökre elveszítette. .

Meg kell hallgatnunk a gyermeket, akik voltunk egykor, és aki még mindig bennünk él. Ez a gyermek észreveszi a mágikus pillanatokat. Elfojthatjuk a zokogását, de nem némíthatjuk el a hangját. Ha nem születünk újjá, ha nem szemléljük újra a gyermekkor ártatlanságával és lelkesedésével az életet, többé nincs értelme élni. Az öngyilkosságnak sokféle módja van. Azok, akik a testüket próbálják megölni, megsértik az isteni törvényt. Azok, akik a lelküket próbálják megölni, szintén megsértik az isteni törvényt, noha az ő bűnük kevésbé látványos az emberek számára. Hallgassuk meg, mit mond a gyermek, akit a szívünkben őrzünk. Ne szégyenkezzünk miatta. Ne hagyjuk, hogy féljen, mert egyedül van, és soha nem hallgatják meg.

Engedjük, hogy egy kicsit átvegye életünk gyeplőjét. Ez a gyermek tudja, hogy minden nap más, mint a többi. Éreztessük vele, hogy szeretjük. Tegyünk a kedvére - akkor is, ha ehhez valami szokatlant kell tennünk, akkor is, ha ez a többi ember szemében hülyeség. Ne feledjük, hogy az ember bölcsessége Isten előtt őrültség. Ha meghallgatjuk a lelkünkben rejtőző gyermeket, újra ragyogni fog a szemünk. Ha nem veszítjük el a kapcsolatot ezzel a gyermekkel, az élettel sem veszítjük el a kapcsolatot.

Éljük meg az év összes mágikus pillanatát!

________________________________________________________________________

“A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte.”
(Gabriel Garcia Marquez)