Volt egyszer egy nagyon rossz természettel megáldott fiú.
Az első nap 37 szöget vert be a kerítésbe. A következő hetekben megtanult uralkodni az indulatain, és a bevert szögek napról napra csökkentek. Rájött arra, hogy sokkal egyszerűbb volt uralkodni az indulatain, mint beverni a szögeket a kerítésbe.
Az apja adott neki egy zsák szöget, és azt mondta neki, hogy verjen be egyet a kert kerítéslécébe minden alkalommal, mikor elveszti a türelmét, és összeveszik valakivel..
Végre elérkezett az a nap, amikor a fiúnak egy szöget sem kellett bevernie a kerítésbe. Az apja azt mondta neki, húzzon ki egy szöget minden egyes nap, amikor nem vesztette el a türelmét, és nem veszekedett senkivel sem.
Teltek a napok, s a fiú végre azt mondhatta az apjának, hogy kihúzta az összes szöget a kerítésből.
Az apa ekkor odavitte a fiút a kerítéshez, és azt mondta neki: „Fiam, szépen viselkedtél, de nézd csak, mennyi lyuk van a kerítésben. Soha többet nem lesz már olyan, mint régen volt. Ha veszekszel, összeveszel valakivel, és valami csúnyát mondasz neki, megsebzed; egy ugyanolyan sebet hagysz benne, mint ezek a lyukak itt.
Hátba szúrhatsz egy embert, majd kihúzhatod a kést a hátából, az örökre seb marad.
Akárhány alkalommal is kérsz bocsánatot, a seb ott marad örökre.
A szóbeli, verbális sértés ugyanakkora fájdalmat okozhat, mint a testi, fizikai.
A barátok ritka ékszerek, akik megnevettetnek, bátorítanak. Készek meghallgatni, mikor szükséged van rá, támogatnak és feltárják számodra a szívedet.”
Ha tudod, bocsásd meg nekem azokat a lyukakat, amiket a kerítésedben hagytam.
